Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

kereskedő nép volt (Es 21:13k, Ez 25:13) és szoros kapcsolatban voltak a szomszédos Edómmal. — 6 Ez 25:13, Mai 1:13. — 7 Vö. BH. — 8 Bocra (Gen 36:33) Témánnal együtt szerepel Ám 1:12ben is. Edóm fővárosa: És 34:6, Ez 35:6—8. — 9 És 63:1.4. — 10 Abd 1—3. — 11 A csak itt előforduló héber kifejezés értelme vitatott. Mindenképpen arra utal, hogy a hegyekben lakó nép biztonságban érezte magát. — 12 Hab 2:9. — 13 50:40, Gen 19:25, És 13:19, Am 4:11. — 14 Sodorna és Gomora szomszédai Admá és Cebóím: Gen 14:2, Deut 29:22, Hós 11:8. — 15 12:5. — 16 Ex 15:11. — 17 Jób 41:2. — 18 50:45. — 19 4:13, 48:40.41. Az edómiak Móábtól délre laktak az Arába mindkét oldalán a Holt-tenger és az akabai öböl között. A bibliai hagyomány szerint Jákób testvérének, Ézsaunak a leszármazottai voltak. Még Izráel előtt nemzeti királysággá lettek (Gen 36:31k) és többször is hadat viseltek Júdával a történelem során. Ha mégis összehasonlítjuk ezt a jeremiási próféciát az olyan bibliai helyekkel, mint Am 1 :llkk, Abd lkk, És 34:5kk, 63:lkk, Ez 25:12—14, 35, Mai 1:2—4, Jóéi 4:19, Zs 137:7, amelyek arról tudósítanak, hogy milyen ellenséges magatartást tanúsított Edóm Jeruzsálem elestekor és hogy mennyire gyűlölte egymást a két rokon nép, akkor csodálattal adózunk a prófétának, hogy jövendölésében nyoma sincs a szenvedélyes hangnak, egyetlen bűnét sem említi Edómnak Júda ellenében és a prófécia egész tónusa nem annyira radikális, mint pl. a Móábra vonatkozó ítéletes prófécia. Jeremiásnak ebben a próféciájában is sok más prófétai kijelentés kapott helyet a későbbi időkben, hasonlóan a Móáb elleni próféciához és ma már szinte lehetetlen a prófécia eredeti jeremiási magvát megállapítani. A 14—16. versekről azonban megállapítható, hogy csekély eltéréssel Abd 1—4-t ismétlik meg, a 17. verssel találkoztunk már 19:8-ban, a 18. vers pedig visszatér 50:40ben is. A 19—21. verseket 50:44—46 megismétli, de már Bábéira vonatkoztatva. A toldások és máshonnan vett kiegészítések minden bizonnyal Jeruzsálem eleste után kerültek bele a próféciába. A most előttünk levő szöveg 2 nagyobb egységre bontható (7—13 és 14—22). A prófécia egy kérdéssel kezdődik: „hát nincs már bölcsesség Témánban?" A gúnyos kérdés arra utal, hogy az edómiak büszkék voltak a bölcsességükre, életművészetükre, amiről az Ótestámentom is többször tesz említést (Jób 2:11, 15:18, IKir 5:10k, 4 Jeremiás II. 49