Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Abd 8). A küszöbön álló háború azonban a feje tetejére állított mindent az országban és ebben a történelmi pillanatban tűnik ki, hogy az a sokat hangoztatott életbölcsesség eltűnt Edómból: az isteni ítélettel szemben sem a bölcsesség, sem az okosság nem menti meg a pusztulástól Ézsau utódait. Az edómiakat fenyegető· romlással együttjár ugyanis annak a bölcsességnek a megposhadása, tehát a csődje is, amiben annyira bizakodtak Edóm lakosai és ami miatt respektálták Edómot a környező népek is. Mivel ebben a történelmi pillanatban, amikor maga Edóm tanácstalan, nem talál kiutat és a pusztulás elkerülhetetlen, azt tanácsolja Jeremiás a dedániaknak, akik kereskedőként tartózkodnak Edóm országában, hogy hagyják el sürgősen Edóm területét, mert különben ők is részesei lesznek az isteni ítéletnek, amivel Isten sújtja a most Ézsau néven megszólított országot. Már a 7. vers mögött az a teológiai alapgondolat húzódik meg — ami azután a 9. verstől kezdve még tudatosabban jelentkezik —, hogy maga Isten hozza az ítéletet Edómra és ezért háttérbe szorulnak a külső események egyes mozzanatai. A 9. versben megint Edómhoz fordul és meghirdeti a teljes pusztulást. A szüretelők képe, akik nem hagynak még mezgérelni valót sem és a tolvajok képe, akik zavartalanul rabolnak az éjszaka leple alatt — Abd 5k-ból kölcsönzött képek csakúgy, mint 10a. A legelrejtettebb helyek sem maradnak titokban, ott sem lesz biztonságban senki. Részvét nélkül fordulnak el Edómtól összes szomszédai. Ahol a halál arat, ott senki sem siet segítségére a hátra hagyott özvegyeknek és árváknak. A 12. vers próza és későbbi betoldás, amely világosan utal 25:29-re. Határozottan szembe fordul azzal a hiedelemmel, hogy éppen Edómot kímélné meg Isten ítélete. Hiszen még olyanokat is utolér a büntetés, akik pedig kíméletet érdemelnének. Hogy gondolhat akkor éppen Edóm arra, hogy őt megkíméli Isten?! Teológiailag fölvetődik itt az a gondolat, hogy kikre vonatkozik 12a megállapítása. Ha Júdára, akkor semmiképpen sem abban az értelemben, hogy ártatlan. Ilyen megállapításra még egy későbbi szövegkiegészítő sem ragadtatta magát. Hiszen Jeremiás könyve nagyon is világosan beszél népének a bűneiről. Legföljebb arra gondolhatott a szerző, hogy a kiválasztás miatt kíméli meg Isten az ítélettől Jákób fiait. De még ha erről lenne is szó, ez sem felelne meg a prófétai felfogásnak (vö. Ám 3:2). Leg50