Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

46:26). Ez a vers egyáltalán nem gyengíti a prófécia eddigi menetét és tartalmát. Nem tekinthető utólagos korrektúrának sem, éppen a történelem tanúsága alapján, hiszen Móáb még Nebúkadreccar hadjárata után is sokáig megőrizte nemzeti létét. Sokkal inkább arról van szó ebben a versben, hogy a próféták szerint egykor beköszönt az üdvösség kora (vö. Es 2:2kk, stb.), amikor az utolsó szó Isten megbocsátó és kegyelmes szava lesz a népek történetének a vészes katasztrófái után. „Az idők végén" véget vet Isten minden háborúnak és földi nyomorúságnak. Éppen ezzel az utolsó verssel figyelmezteti saját magát is az Ötestámentom gyülekezete, hogy nem a gyűlölködés és békétlenség Isten végső akarata, hanem hogy minden nép megtérjen gonosz útjáról és bocsánatot nyerjen az Úrnak ama napján. A keresztyén etikla szempontjából sok meghaladott hitbeli és észbeli nézet található ebben a fejetetben. Szinte megborzad az ember ennyi gyűlöletnek a láttán két népnek a történetében! Jézus Krisztusnak és az apostoloknak a tanítása meghaladottá tette ezt a háborús etikát, hiszen ők a korlátok lebontásáról beszélnek és a keresztyén embernek arról a küldetéséről, hogy minden munkájával, szándékával és a Teremtőtől kapott képességével, az emberiség javát munkálja. Az Ötestámentomnak ezek a ,.próféciái" még nem érik el a keresztyén etikának ezt a magaslatát, de a jobb megoldást és magasabb erkölcsi szintet keresik. Erről tanúskodik ennek a próféciának az utolsó verse is! AMMÓN ELLEN 49:1—6 1 Az ammóniakról

1 azt mondta az ÜB: Nincsenek Izráelnek fiai, vagy nincs örököse? Miért örökölte Műkőm Gádot és lakik városaiban? 2 Azért, bizony napok jönnek, — így szól az ÜR, 43