Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

több helyen megtoldotta ugyan és ezt nem mindig Jeremiás szellemében tette, amint ezt a későbbiekben még elmondjuk. De a maguk egészében jeremiásiak ezek a próféciák, amikkel benne áll Jeremiás próféta nagy elődeinek a történetszemléletében. Az egész Ötestámentom arról tanúskodik ugyanis, hogy a néphit ismételten megkísérelte Istent egyszerű „népistenné" tenni. A próféták azonban mindig harcoltak e néphit ellen. Wellhausen úgy gondolta, hogy a „Seregek URa" istennév, amely az ,,Izrael Istene" névvel szemben Isten uralmát van hivatva hangsúlyozni minden nép fölött, először Ámosnál fordul elő az Ötestámentomban (3:13 stb.). Ezt a föltevést nem tudom ugyan elfogadni ebben a formában, de az tény, hogy Arnos és vele együtt a többi próféta erősen hangsúlyozta Istenben a történelem, a népek Urát, legutoljára talán legerőteljesebben a babilóniai fogság ismeretlen Második Ezsaiása. Isten uralma elsősorban a népek fölött meghirdetett ítéletekben mutatkozik meg. De ezekben az ítéletekben — néha rejtetten ugyan —, de ott van igen sokszor az áldás is. Hiszen Isten uralma nem pusztulást, hanem irgalmas gondviselést jelent a lényege szerint. A próféták éppen ezért nem vélekednek megvetően az idegen népekről, hanem igen sokszor Izráellel együtt tudják említeni őket, vagy éppen példaként emlegetik. A rosszul értett és ezért leszűkített kiválasztáshitben élőknek egyenesen elviselhetetlen volt Ámosnak ez a kérdése: „Nem olyanok vagytok-e előttem Izíáel fiai, mint a kúsiak?" (9:7). Jeremiás követendő példaként beszél a választott népnek az idegen népek hűségéről isteneikhez (2:10kk). Ezékiel pedig Isten szájából hallja az ígéretet, hogy az idegen népek szívesen hallgatnák prófétai üzenetét, de „az Izráel egész háza kemény homlokú és dacos szívű" (3:7). A legmeggyőzőbb mégis Jónás próféta könyve. A próféta azzal a feladattal érkezik Ninivébe, hogy bűnbánatra hívjon és az ítéletet hirdesse. És akkor valami egészen váratlan fordulat következik be, amit maga a próféta sem tud felfogni: A világváros bűnbánatot gyakorol. Jónás ezt nem tudja megérteni, zúgolódik Isten ellen, aki meg akar kegyelmezni a pogányoknak. Annyira a nemzeti-vallásos ideológia önhittségében él maga Jónás is, hogy Isten ítéletét hajlandó hirdetni Ninivének, de a kegyelmét nem! Csak kemény tusakodások után érti meg és fogadja el azt 5