Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

a szempontot, hogy Isten, gondoskodik más népekről is, hogy az ő világfenntartó terveiben minden népnek megvan a maga helye. De a próféták még messzebb tudnak menni történetszemléletükben és azt mondják, hogy Isten még arra is fölhasználja az idegen népeket, hogy velük büntesse meg saját népét, azokat használja föl eszközül üdvösséges terveinek a megvalósítására. Elsősorban az asszírok és babilóniaiak fungálnak ebben a szerepkörben. Asszíria és Babilon, mellettük Egyiptom és a kisebb népek is Isten eszközei, hogy választott népét megbüntesse. A nép és a vezetők sokszor csak azt látták az ilyen vereségekben, hogy rosszul politizáltak, gyenge volt a hadsereg stb. A próféták viszont Isten büntető-nevelő akaratát látták a vereségekben, amivel szemben az okos politika és az erős hadsereg sem segített volna. És közben csodálatosan színes képekben festik meg a győztes idegen csapatok erejét és bátorságát, rátermettségét és hősiességét (És 5:25kk, Jer 4:5kk, Hab l:5kk). És ezek a leírások nagyon élethűek és őszinték. Mert a próféták ezekkel a leírásokkal is Istenre magára akarják irányítani az emberek figyelmét. Izráel Istenére, aki szereti ugyan választott népét és benne munkálja a jövőt, a holnapot, de aki irányítója egyúttal minden történésnek a világban. „Én parancsolok és szétrázom Izráel házát az összes népek között, ahogyan a rostát szokták rázni..." (Ám 9:9). Mert arról is prófétálnak a próféták, hogy Isten a saját népét sokkal jobban meg fogja büntetni, mint az idegen népeket. Arnos és Jeremiás, meg a többi prófétáknak az idegen népek ellen mondott próféciáit megbotránkozás nélkül hallgatta az ótestámentomi gyülekezet. De abban a pillanatban megbotránkozott, amikor arról kezdtek beszélni ezek a „viharmadarak", hogy a választott nép még többet kap Isten haragjából (vö. Am 1:3—2:3). Már csak mennyiségileg is sokkal többször van szó Júda és Izráel megbüntetéséről az Ctestámentomban, mint az idegen népekéről. Tartalmilag pedig összehasonlíthatatlanul élesebben és keményebben. „Azt mondta az én Uram, az Ür: Ez Jeruzsálem! A nemzetek közé helyeztem, köréje pedig országokat. De engedetlen volt törvényeim iránt, bűnösebb a pogány népeknél és rendelkezéseim iránt inkább, mint az országok, amelyek körülötte vannak. Bizony megvetették döntéseimet és nem jártak rendeléseim szerint." „Ezért apák fogják megenni a fiakat közötted és fiak eszik meg az apjukat: Véghez viszem rajtad 6