Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

hadsereg mint a sáskahad (vö. Bir 6:5) és favágókhoz hasonlóan pusztítja az országot (vö. 22:7, És 10:33k). A 24. vers még egyszer összefoglalja az Egyiptomra váró csapást. Lépésről-lépésre teljesedik be elkerülhetetlen sorsa. Az isteneiben és zsoldos hadseregében bizakodó Egyiptom védtelen már az ellenséggel szemben. A 25k versek prózában mondják el először a 24. vers tartalmát. Isten azért szégyeníti meg Egyiptomot, hogy isteneit, köztük Ámónt is és a fáraót is korlátai közé kényszerítse. Azután egészen váratlanul az ítélet véges jellegéről beszél a próféta. Talán azért, mert a történelem maga korrigálta a radikális ítélet hirdetést (vö. 19b). Ezek a szavak tehát talán Nebúkadreccar 568-as egyiptomi hadjárata után kerültek ide, vö. 48:47, 49:6.29. Vigasztaló szó Izráelnek (27—28). Kisebb különbségektől eltekintve ezek a versek megegyeznek 30:10k jövendölésével. Ott helyénvaló tartalmi összefüggésben van a prófécia. Itt azonban csak a későbbi istentiszteleti használat kívánta meg ennek a vigasztaló próféciának a betoldását (vö. Weiser, Jeremia 387). A FILISZTEUSOK ELLEN 47:1—7 1 Az ÜR igéje, amely Jeremiás prófétához jött a filiszteusok ellen,

1 mielőtt a fáraó Gázát

2 leverte. 2 Ezt mondta az ÜR: íme, vizek áradnak Észak felől,

3 megáradt folyóvá lesznek, elárasztják teljesen az országot, a várost és a benne lakókat. Az emberek segítségért kiáltanak, az ország minden lakosa jajgat, 3 ménéi patáinak hangos csattogása miatt,

4 a harcikocsik dübörgése, a kerekek zúgása miatt. Apák nem törődnek a fiakkal, mert elerőtlenedett a kezük 4 a nap miatt, amely eljön elpusztítani az összes filiszteust,

5 27