Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Nebúkadreccar Isten eszköze (14—19). Ez az első szakasz azzal kezdődik, hogy követeket küldenek Egyiptom városaiba, akik jelentik a hódító hadsereg közeledését, hiszen Egyiptom szomszédai már nyögnek az ellenség csapásai alatt (14. v.). Hasonlóan az előző szakaszhoz, Jeremiás itt sem írja le az ellenséges haderő bevonulását az országba, hanem annak csak a következményeit (vö. 46:4k). A hangsúlyt arra teszi a próféta, hogy Nebúkadreccar Isten eszköze és így az Egyiptom ellen folytatott háború párharc Isten és Egyiptom ),erőse" között. A harc kimenetele nem kétséges: Egyiptom királya elbukott s vele együtt elbukik az egész ország. Az egyiptomi hadseregben szolgáló idegen zsoldosok fejvesztetten menekülnek az országból (16. v.). Szertefoszlott a fáraó isteni nimbusza, bukása szégyenletes. Gyúnynévvel illetik az addig istenített és nagy hadvezérnek tartott királyt (17. v.), aki a világ erősének tartotta magát ('abbír=15. v.) és mint hadvezér is csődöt mondott, mert elszalasztotta kihasználni az időt az ellentámadás megindítására (v. 9. És 30:7). Az idegen zsoldosok gyilkos gúnyszavával szemben áll Istennek, az igazi Királynak ünnepélyesen meghirdetett szava a babilóniai hadvezérről, aki olyan diadalmasan vonul be Egyiptomba, amilyen impozánsan emelkedik ki a Tábor hegye a jezréeli síkságból, vagy amilyen fenségesen néz a Karmel hegye a tengerre. Nebúkadreccar elfoglalja és földúlja a fővárost s ezért kell összeszednie a lakosságnak azt a motyóját, amit magával vihet majd a fogságba (19. v.). Vége lesz a gazdag Egyiptomnak (20—24). Ez a második szakasz Egyiptom gazdagságát ecseteli először. Néhány harcias uralkodójától eltekintve mindig jobban szerette Egyiptom a békés jólétet. Ezért hasonlítja a próféta szépséges üszőborjúhoz és még az idegen zsoldosokat is hizlalt bikaborjaknak mondja, akiknek szintén jóviláguk volt Egyiptomban, hiszen a katonaéletet nem kedvelő egyiptomiak jól megfizették őket. De most végeszakadt a szépséges üszőborjú nyugalmának. „Bögöly" támadt rá Északról (vö. És 7:18). Menekülésszerűen hagyják el az idegen zsoldosok az országot, amely fölött összecsapott a veszedelem. Magára maradt az ország a sziszegő kígyó módjára támadó ellenséggel szemben. Megszámlálhatatlan a babilóniai 26