Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Jeremiásnak kemény ítéletet hirdető szavai érthetők lesznek,, ha arra gondolunk, hogy szerinte Isten nem tűri az emberi hübriszt, fölfuvalkodottságot, másrészt a fáraó közvetlenül is szembe került Izráel Istenével, amikor a Jeremiás próféta által annyira becsült Jósiás királyt megverte Megiddónál, a halálát okozta és így keresztezni akarta Isten terveit. A harmadik szakaszban (11—12) a vereség következményeit ecseteli Jeremiás Egyiptomra és az akkori világra nézve. „Egyiptom szűz leánya" gyógyíthatatlan sebet kapott — mondja képiesen a próféta. Finom gúnnyal arra szólítja föl, hogy menjen balzsamért Gileádba (vö. 8:22). De az éppúgy nem fog rajta segíteni (30:13), mint az orvosi tudományukról híres egyiptomi orvosok gyógyszerei. Csak jajgatni tud fájdalmában, amit a népek is meghallanak és megtudják szégyenteljes bukását. Így szégyenülnek meg Isten akaratából Egyiptom, illetve Nékó fáraó világuralmi reménységei és vágyai. NEBÚKADRECCAR HADJÁRATA EGYIPTOM ELLEN 46:13—24 Ez a prófécia is Egyiptom ellen hangzik ugyan el, de egészen más történelmi szituációt tételez föl, mint az előző szakasz. Ennek is van bevezető címe (13. v.), ezúttal idői meghatározás nélkül és nincs vonatkozással az eufrátesi csatára sem. A 19. és 25. versek egészen világosan mutatják, hogy nem már megtörtént eseményről van itt szó, hanem prófétai látomásról és jövendölésről. Éppen ezért nagyon nehéz a prófécia keletkezésének az időpontját meghatározni. Rothstein és Rudolph 605-re gondolnak, amikor Nebúkadreccár hadjáratot akart indítani Egyiptom ellen, de amikor meghallotta apja halálhírét, föladta ezt a tervét. Véleményem szerint azonban tartalmilag is helyes a felirat, hiszen 568-ban valóban indított Nebúkadreccar hadjáratot Egyiptom ellen, megszállta az országot, de akkor már Jeremiás nem élt. Ez azonban nem ok arra, hogy kétségbe vonjuk Jeremiás szerzőségét, hiszen prófétai jövendölésről van szó. 25