Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás utolsó jövendölései Egyiptomban 44:1—30

szövetséghez kapcsolódó kötelezettségeket. Mert ebben az engedelmességben van Isten népének az élete másutt is biztosítva. Léte és bukása, üdvössége és kárhozata ezen az egy ponton dől el. Jeremiás azonban tudja, hogy az adott történelmi helyzetben nem számíthat meghallgatásra. És mivel azt is tudja, hogy a nőket még kevésbé tudja meggyőzni, mint a férfiakat, keserű szavakkal bíztatja őket, hogy csak folytassák a megkezdett utat és éljenek abban a hamis kegyességben, melyet annyira védenek. Nem tudja visszatartani őket, ha tudatosan akarnak a vesztükbe rohanni. De minden júdabelinek tudnia kell, hogy Isten megesküdött nagy nevére (26. v.). Ö is tett esküt és fogadalmat: „Egyetlen júdeai ember sem fogja kiejteni nevemet egész Egyiptomban", ami azt jelenti, hogy senki sem marad életben közülük (27. v.). Csak egyesek fognak a háborúból megmenekülni és Júda országába visszatérni, hogy hírül vigyék, mi történt. De ezeket is csak azért kíméli meg Isten, hogy legyenek tanúi, akik elmondják otthon, mi történt az Egyiptomba disszidáltakkal. Ha majd beteljesedik ez az ítélet, akkor kitűnik az is, hogy kinek volt igaza: Istennek vagy az embereknek (28. v.). Isten maga gondoskodik majd arról, hogy prófétájának a szava ne maradjon hatás nélkül, hanem hasson mindig úgy az emberekre, hogy kitűnjék igazsága. Jeremiás nem sokáig fog már működni a gyülekezetben. De Isten éppen ebben az utolsó nagy harcában azért vigasztalja meg, hogy nem vesztett fronton harcol és szolgálatának utolsó gondolatai is az elhivatásakor kapott isteni ítéletnek a fényében és ígéretében ragyognak: nem tudnak győzni ellened, mert én veled vagyok (1:19). Feltűnő, hogy ez alkalommal egy „jelet" is megnevezhet annak bizonyságául, hogy az ítéletről szóló prófécia beteljesedik. Ennél az utolsónál azonban fontos Isten szemében is a jel, mert számolni kell azzal, hogy ez után a prófécia után már nem sokáig lesz Jeremiás az élők között. A jel lényege az, hogy Hofra fáraónak ugyanaz lesz a sorsa, mint Cedékiásé volt. A szöveg maga nem mondja meg, hogy kik lesznek Hofra fáraó ellenségei. Az tény viszont, hogy Amazisz megfosztotta trónjától és maguk az egyiptomiak gyilkolták meg Hofrát. Azt sem tudjuk, hogy az Egyiptomban élő zsidókon hogyan teljesedett be Jeremiás próféciája. Talán abban a háborúban, melyet Nebúkadreccar vi235-