Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás utolsó jövendölései Egyiptomban 44:1—30

12 A jövő fogja megmutatni, hogy kinek van igaza: Istennek vagy pedig a bálványoknak. — 13 Herodotos szerint belső zavargások buktatták meg 570 körül. Hofra fáraó erőszakos halállal halt meg (569). Amikor Nebúkadreccar 569 körül hadjáratot indított Egyiptom ellen, akkor már nem Hofra, hanem Amazisz (569—25) volt egyiptom királya, vö. 43:11, 46:13—26. Jeremiás azzal kezdte prófétai szolgálatát, hogy kipellengérezte Izráel szövetségszegését (2. f.). Sorozatos igehirdetésekben tette világossá, hogy hogyan cserélte fel Izráel igaz Istenét a semmitérő bálványokkal. És most, prófétai tevékenységének a végén ugyanezekkel az állapotokkal kell küzködnie és mélyen fájlalja, hogy egész eddigi szolgálata mennyire nyomtalanul múlt el az emberi szívekben. Valamikor királyokkal és papokkal, prófétákkal és magasrangú tisztviselőkkel áll szemben és vívja harcát az isteni igazságért. Most egy létében állandóan veszélyeztetett népcsoporttal áll szemben és ennek a „maradék gyülekezetnek" a tagjaként kell kiinnia a keserű poharat: Nincs eredménye prófétai működésének, hatástalan maradt minden nevelő szándéka. Jeremiás azonban nem olyan fából van faragva, hogy könnyen feladja a harcot. Élete utolsó percéig állja a sarat. Neki itt Egyiptomban is csak Isten parancsol. Az ő szíve itt ugyanolyan fogékony Isten igéjének a befogadására, mint amikor Izráel nagy gyülekezete előtt kellett képviselnie a nagy Isten ügyét a jeruzsálemi templomban (7. f. és 26. f.). Nem fordít hátat ennek a kis csapatnak sem, bár minden oka meglenne hozzá. Nem rendíti meg az sem, hogy az elvakult nők és férfiak hatása alatt álló gyülekezetben kell helytállnia és még akkor is hirdetnie kell Isten üzenetét, amikor tudja, hogy ez a „kis gyülekezet" is a pusztulás szakadékának a szélén van. Szinte mindenki hátat fordít ennek a gyülekezetnek, amely egész magatartásával arról tesz bizonyságot, hogy nem értette meg az Isten üdvtervét és nem fogadta el az igazi kegyességet. Nem tanult semmit a nemrég átélt katasztrófából sem. Sőt, a jeruzsálemi tragédia hitetlenségbe taszította a megmaradtakat. Jeremiásnak kb. olyan nézetekkel kellett Jeruzsálem eleste után az egyiptomi gyülekezetben harcolnia, amilyenekkel már működésének a kezdetén is föl kellett vérteznie magát. Számára persze rendkívül tragikus dolog, hogy éppen ezek között az embe231-