Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Gedalja helytartó és halála 40:7—41:18

1 Gedaljá előkelő, Jeremiással barátságban levő családból származott, 26:24, 39:14. Talán övé volt az a tell-ed-duverban (Lákis) talált agyagpecsét, amelynek ez a felirata: „Gedaljá, aki a ház fölé (rendeltetett)". — 2 A Júda pusztájában szétszóródott csapatrészeket nem tudták összefogdosni a babilóniaiak, 39:4, 52:7k. — 3 41:6k, Bir 20:1.18, lSám 7:5—14, 10:17, 2Kir 25:23—26. Valószínűleg a mai teli en-nache helyén Jeruzsálemtől 13 km-re északra feküdt. Sokáig központja volt a politikai-társadalmi életnek. — 4 ö ölte meg később Gedalját, vö. 41:lk. — 5 Közben ősz lett és az aratás bőséges volt. — 6 41:1 szerint a királyi családhoz tartozott. 41:10 szerint az ammóniak zsoldosa volt és személyes sértésnek vette, hogy nem királyi sarj lett a helytartó. — 7 Gedaljá őrsége kicsiny lehetett, hogy 11 emberrel szemben sem tudta fölvenni eredményesen a harcot. — 8 Ez a két király hosszú ideig tartó testvérharcot folytatott egymással, vö. lKir 15:16kk, 2Krón 16:6. — 9 597-ben Babilóniába vitték a hercegnőket <2Kir 24:15), 586-ban az országban hagyták őket Gedalja helytartó felügyelete alatt, mert nem tartották őket politikailag veszélyesnek. — 10 Jísmáél abban reménykedett, hogy Ammónban menedéket kap, 40:14. — 11 2Sám 2:13 említi ezt a tavat. — 12 Kamarások, vö. 38:7. Itt valóban eunuchok, akik a hercegnők szolgálatában álltak. — 13 Az egyébként ismeretlen helység Betlehem mellett talán határváros volt, vö. 2Sám 19:38k. Jeremiás küldetése még nem fejeződött be azzal, hogy a babilóniaiak szabadon bocsátják. Akarata ellenére Egyiptomba hurcolják saját honfitársai Bárukkal együtt. Báruk mondja el a most következő néhány fejezetben, hogy hogyan és miért került erre sor. Megtudjuk, hogy a dávidi királyi házból származó Jísmáél hogyan gyilkolja meg a babilóniai király által helytartóvá kinevezett Gedalját. Neki is menekülnie kell azonban az országból, mert ellene fordulnak saját honfitársai. Ε miatt a végzetes orgyilkosság miatt viszont joggal félnek az 586-os katasztrófa után az országban visszamaradt júdabeliek. hogy a bábeli nagy király bosszút áll helytartójának a meggyilkolásáért. Ezért úgy döntenek, hogy kivándorolnak Egyiptomba. Jeremiás helyteleníti ezt a tervet, de nem fogadják meg tanácsát. Így kerül ő is Egyiptomba a kivándorlókkal együtt. Báruk igen részletesen mondja el a kivándorlás előzményeit és annak történetét ebben a hosszú szakaszban, hiszen ő maga is átélte ezeket az eseményeket. Gedalja Micpába gyűjti a megmaradt júdabelieket (40:7—12). A babilóniai hadsereg elvonulása után Gedalja helytartó maga 214-