Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Gedalja helytartó és halála 40:7—41:18

csának megfelelően (39:lkk) érdeklődik Jeremiás után. Keresik az eltűnt prófétát és a már megláncolt foglyok menetében találják meg (4. v.). Nebúzaradán újból szabadlábra helyezi és az elé a választás elé állítja, hogy személyes védelme alatt Babilóniába akar-e menni, vagy pedig népe között marad. Jeremiás nem válaszol. Mert nem tudott akkád nyelven. Nem értette a testőrparancsnok kérdését. Sokkal valószínűbb, hogy feleslegesnek tartotta a választ. Ha annyira tájékozott Nebúzaradán mindarról, ami vele történt Jeruzsálem ostroma alatt, akkor ez a kérdés nemcsak fölösleges, hanem sértő is a prófétára nézve. Természetes, hogy Jeruzsálemben marad, még ha elpusztult is. Népe között akar maradni, hazájában, amelynek holnapjáért annyit harcolt és szenvedett. Ekkor a testőrparancsnok ellátja útravalóval és elküldi az akkor már helytartóvá kinevezett Gedaljához Micpába. Nem volt könnyű Jeremiásnak ez a lépés sem. Hiszen a deportáltaknak is szükségük lett volna lelkipásztori vigasztaló szóra. Belső utasításnak engedelmeskedett most is, amikor az országban maradt. Segítenie kell régi támogatójának. Otthon kell jelképeznie azt a reménységet, amely a későbbi nagy sorsfordulatra irányul. Megint a nehezebb feladatot választotta tehát — szeretetből népe és hazája iránt. Szilárdan hitte, hogy Istennek még jó tervei is vannak népével (32:7kk) és remélte, hogy a Babilóniába deportáltak egyszer visszatérnek a régi hazába (24, 29:32). GEDALJA HELYTARTÓ ÉS HALÁLA 40:7-41:18 7 Amikor a mezőn szétszóródott katonatisztek meghallották embereikkel együtt, hogy Babilónia királya Gedaljáhút,

1 Ahíkám fiát tette helytartóvá az országban és rábízta a férfiakat és nőket családostul és az ország nincstelenjeit, akik közül senkit sem hurcoltak fogságba Babilóniába, 8 elmentek

2 Gedaljához Micpába,

3 mégpedig JísmáéI,

4 Netanjáhú fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhúmet fia és a netófáti Éfaj fiai, meg Jezanjáhú, Maakáti fia, embereikkel együtt. 9 Gedaljáhú, Ahíkám fia, Sáfán unokája ugyanis megesküdött nekik és embereik14» 211