Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A könyvtekercs 36:1—52

úgy látszik egyébként is a próféta írásos feladatait látta el, amiből persze nem következik, hogy Jeremiás nem tudott volna írni. Pál apostol is diktálta leveleit, pedig minden bizonnyal nem volt írástudatlan. Valószínűleg azért is így járt el Jeremiás, mert közben tudta használni korábbi följegyzéseit (vö. 30:2), hiszen elég hosszú működésének az eredményét kellett most egyszerre összefoglalnia. A szöveg — sajnos — semmit sem árul el abból, hogy milyen terjedelmű volt a könyvtekercs, de az a tény, hogy Jójákím király részletekben égette el, azt sejteti, hogy elég hosszú volt. A tekercs felolvasása (36:5—10). Báruk kétszer is felolvassa az egész tekercset. Először a templomban Gemarjáhú cellájában. Gemarjáhú Sáfán kancellár fia volt (vö. 2Kir 22:3kk) és testvére Ahíkámnak, aki a templomi beszéd után megvédte Jeremiást (vö. 26:24). Ez az első felolvasás egy ünnepnapon történik, a második pedig a királyi palotában a minisztertanács előtt. Jeremiás maga „akadályozva" volt abban, hogy személyesen olvassa föl a tekercset (5. v.). Lehet, hogy a király maga megtiltotta Jeremiásnak a nyilvános fellépést, de attól is tartania kellett, hogy a gyűlölködő papok nem riadnak vissza a tettlegességtől sem (vö. 20:lkk, 26:7kk). A héber szó ('acúr) nem jelenthet fogságot, mint 33:1 és 39:15-ben, mert a 19. vers szerint Jeremiás szabadon mozoghat és el tud rejtőzni a királyi elfogató parancs elől (26. v.). Ewald, és Duhm, kultikus tisztátalanságra gondolnak valamilyen betegsége miatt, amire azonban a szöveg maga semmilyen támpontot nem ád. Jeremiást ismerve arra nem szabad gondolnunk, hogy a személyes bátorsággal lett volna baj nála ahhoz, hogy személyesen olvassa fel próféciáit. De az isteni kijelentéseknek aligha lett volna meg a kívánt hatása, ha a papság erőszakosan közbelép és megakadályozza Jeremiást az olvasásban. Hasonló megfontolások vezették Jeremiást és Bárukot az időpont megválasztásában is. Ünnepnapon ugyanis nemcsak a jeruzsálemiek gyülekeztek össze a templom udvarán, hanem Júda városainak a polgárai is és így elég nagy hallgatósággal számolhatott a próféta. Egy ilyen napon még fogékonyabbak is az emberek a bűnbánatra felhívó szó iránt, mint egyébként. Az alkalom a felolvasásra a 604. esztendő 9. hónapjában kínál188-