Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A könyvtekercs 36:1—52

politikai megfontolások és mérlegelések vezetik a prófétát elhatározásában, hanem Isten közvetlen parancsa, aki arra szólítja föl ebben a helyzetben, hogy jegyezze fel népe számára korábban elhangzott próféciáit, mert azok kezdenek beteljesedni és szükség van arra, hogy megmaradjanak és még egyszer elhangozzanak. Isten igéje tehát nem maradhat néma, amikor ilyen fontos események előtt áll a választott nép. Jeremiásnak egy könyvtekercsre kell fölíratnia mindazokat az igéket, melyeket Isten jelentett ki neki „Izráelről, Júdáról és minden népről" (vö. Würthwein, Der Text des Alten Testaments, 1952, 12kk) elhivatása órájától Jósiás uralkodása alatt egészen a mai napig. Azt ma már nem tudjuk megállapítani, hogy ebben az őstekercsben milyen próféciák voltak és mik kerültek később bele (32. v.) Valószínűleg nem kerültek bele elsősorban Jeremiás személyes hitvallásai (12:lkk, 15:10kk, 16:lkk, 20:7kk) és imádságai (ll:18kk, 18:18kk), mert azok nem tartoztak a nagy nyilvánosságra. A följegyzés külső indító okai mellett van ennek egy egészen mélyen fekvő oka is: Istennek a szeretete a népe iránt (vö. 31:34). Isten abban a veszélyeztetett helyzetben újból kinyújtja kezét, hogy megszabadítsa népét a belső, hitetlenségből és engedetlenségből fakadó megkötöttségeitől és azután külsőleg is megmentse népét. Ezért kell újból elhangozniok az ítéletet tartalmazó igéknek. Még egyszer hallania kell azokat a jelenlegi nemzedéknek, hogy megtérjen gonoszságából és éljen. A 3. vers éppen azt a reménységet tartalmazza, hogy Jeremiás igehirdetésének az öszszefüggő felolvasása megrendíti a gyülekezetet, megtérésre indítja és akkor Isten is megbocsátja vezetőknek és vezetetteknek a bűneit. A „talán" szó (3. v., vö. 26:3) árulja el Istennek ezt a végtelen szeretetét és megfoghatatlan hűségét népéhez, ami persze egyúttal semmit sem gyengít az ítélet komolyságán. Hiszen a prófétai igehirdetésnek éppen az a végső célja, hogy bűnbánatra indítson és azon keresztül megmutassa az élő Istenhez vezető utat. Az ítéletes próféciák mögött ugyanis az élő Isten van, aki szívesebben volna szeretetközösségben választott népével és mindenkori egyházával, még ha még olyan félelmetesen ítéli is meg az engedetlenséget egészen a mai napig (vö. Ex 34:7). Jeremiás barátjának, Báruk írnoknak „diktálja" beszédeit, aki 187-