Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A könyvtekercs 36:1—52

téli lakosztálya a királyi palotában magában volt. — 9 35:1 szerint Jeremiás újból fellépett nyilvánosan Jójákím uralkodása végén. Ennek a fejezetnek a segítségével bele tudunk tekinteni Jeremiás könyvének a keletkezési körülményeibe (vö. Páljy, Jeremiás I. 6k, llkk). Ézsaiásnál hallunk először arról, hogy isteni utasításra följegyzi igehirdetését (30:8). Itt azonban már azt is megtudjuk, hogy a prófétának írnoka van, akivel összefüggően íratja le egy könyvbe igehirdetését. Ézsaiás azért írja le a még el nem mondott próféciákat, mert saját kora nem volt alkalmas azok befogadására (8:6). Jeremiás a már elmondott próféciákat íratja le Bárukkal, hogy annak újra elmondásával, illetve felolvasásával megrendítse és megtérésre indítsa kortársait. Az a cél is vezette természetesen, hogy megmaradjanak próféciái az utókornak, hiszen nem elégszik meg azzal, hogy Báruk a nagy böjtre összegyűlt nép előtt felolvasta azokat, hanem újból leíratja, miután a király elégette az első könyvtekercset (32. v.). Aligha kételkedhetünk abban, hogy ez a fejezet valóban Báruktól származik. A szemtanú és az eseményekben aktívan résztvevő beszél itt. Az események olyan szemléletesen, tárgyilagosan és mégis drámai feszültséggel követik egymást, hogy Báruk nemcsak egyszerű írnok volt, hanem igen hűséges tanítvány is, akiből a kellő bátorság sem hiányzott mesterének az ügyét képviselni a nagy nyilvánosság előtt (vö. 45. f.). Báruk leírja Jeremiás próféciáit (36:1—4). Jeremiás igehirdetésének a leírása Isten kifejezett utasítására következik be. A próféták általában megelégedtek azzal, hogy elmondták Isten kijelentéseit, mint ahogyan Jósiás korától egészen mostanáig Jeremiás sem gondolt arra, hogy leírja a már elmondott próféciákat. A feliratból kitűnik, hogy Jójákím harmadik évében történik ez (1. v.), tehát 605-ben, amikor Egyiptom elveszítette világuralmi pozícióját a Közel-Keleten és Babilónia vette át a katonai és politikai vezetőszerepet. Jeremiás Nebúkadreccarban ismerte föl azt az „északi ellenséget", akiről már elhivatásakor látomása volt és Jósiás uralkodása óta állandóan napirenden tartott (vö. l:13kk, 6:22kk, 25:lkk). Jeremiás üzenetének az írásbeli rögzítése mögött tehát nem valamiféle írói jószándék húzódik meg, hanem ezek a korszakalkotó események. Ennek ellenére nem pusztán világ186-