Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

A rekabiták 35:1—19

1 Valószínűleg röviddel Jójákím halála előtt, vö. 11. v. Vagy Nebúkadreccar büntető hadjáratáról (9:9kk, 15:5kk, 2Kir 24:lkk), vagy pedig 598-ról van szó. — 2 A szekta alapítója Jónádáb ben Rékáb (vö. IKrón 2:55) 2Kir 10:15kk szerint csatlakozott Jéhú katonai csoportosulásához az Omrí dinasztia és a tírusi baál-kultusz megdöntésére. Jeremiás korában már 250 esztendős volt a rékábiak vallásos mozgalma. — 3 A szentély körül nemcsak raktárak voltak (Neh 10:38kk, 13:4k), hanem cellák és hálófülkék is a főpap, a királyi tisztviselők és nazireusok számára (Ez 40:17.45k, 42:lkk). — 4 29:25, 37:3. Cefanjá apja. — 5 A küszöbnek három őre volt a magasabb rangú papok közül (vö. 52:24). — 6 Mint a beduinok sátrakban laktak. Az akkori civilizáció minden formáját elutasították, „kanaáninak" bélyegezték, vö. Hós 2:16, 9:1, 12:8. Istenben a régi pusztai istenséget tisztelték. — 7 Ex 20:12, Deut 4:40, 5:16, Ef 6:2.3. A rekabiták hűsége (35:1—11). Ez az elbeszélés további példája annak, hogy Jeremiás többször is szemére vetette Jeruzsálem népének az engedetlenséget. Legvalószínűbb, hogy Báruk jegyezte föl ezt a próféciát és nem az a legfontosabb mondanivalója, hogy tudósítson a rekabitákról és különc életmódjukról, hanem azt a nagy különbséget akarja hangsúlyozni, ami a rekabiták hűsége és engedelmessége és a választott nép között van. A felirat szerint Jójákím király idején találkozott Jeremiás a rekabitákkal. Ez az egyetlen hely az Ótestámentomban, ahol közelebbit megtudunk ennek a közösségnek az életmódjáról és tanításáról. Először az omridák korában találkozunk velük, amikor ennek a királyi háznak a politikája következtében egyre jobban kinőtt Izráel eredeti kulturális kereteiből: jelentősebb városok és erődítmények épültek, a kereskedelmi kapcsolatok révén — elsősorban a föníciai városokkal és Damaszkusszal — megjelent az országban az idegen pénz és kultúra. Sokan voltak annak idején, akik ebben a politikai és gazdasági föllendülésben nem fejlődést, hanem veszélyt láttak. Ezekhez az idegen divatot ellenzőkhöz tartoztak a rekabiták is. Mint a régi nábik, ők is zárt csoportban jelentek meg és aszketikus életformájukkal tiltakoztak az idegen befolyás ellen. A szekta megalapítója Jónádáb ben Rékáb volt (vö. IKrón 2:55), aki szövetkezett Jéhú katonai pártjával, hogy megdöntsék az omridák hatalmát és kiirtsák a tírusi baálkultúszt (2Kir 10:15). A közösség bené Rékáb-nak nevezte magát az alapító ősatya után és Jeremiás idejében már 250 éves volt a mozgalom. Szövegünk tájékoztat bennünket a rekabiták „rendszabályairól" is. Sátrak180-