Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az anatóti földvásárlás 32:1—44

Jeremiás földet vásárol Anafótban (32:1—15). Rendkívül érdekes történetet tartalmaz ez a 32. fejezet. Azt mondja el részletesen, hogy Jeremiás egy darab szántóföldet vásárol szülőfalujában, Anatótban. A felirat szerint Cedékiás király uralkodásának a 10. évében vagyunk, tehát 587-ben. 39:1 és 52:4 szerint Jeruzsálem ostroma Cedékiás uralkodásának 9. évében kezdődött el és 32:24-ből arra következtethetünk, hogy újra elkezdődött az ostrom, miután előzőleg egy egyiptomi fölmentő hadsereg közeledtére megszűnt egy időre (34:21, 37:5) és a városban azzal számoltak, hogy hamarosan elesik Jeruzsálem. Maga a próféta is nehéz helyzetben van. Nem tartják ugyan börtönben, de fogoly és bár érintkezhetik a külvilággal is, minden lépését figyelték. A fogoly prófétát népének és a városnak a sorsa gyötri. Mi lesz Júdával? Megsemmisíti-e Bábel királya a népet és Júda államát, hogy biztonságot teremtsen birodalma déli határán? Megelégszik-e magának a fővárosnak a megfenyítésével, vagy pedig elpusztítja a vidéket is és így egész Júda ugyanúgy eltűnik a történelem színpadáról, mint Északizráel? És mi lesz akkor az isteni ígéretekkel, a választott nép küldetésével a világban? Ebben a történeti és lelki-szellemi helyzetben kapja Jeremiás Isten utasítását, hogy egy darab szántóföldet kell vásárolnia Anatótban. Mivel a föld akkor már az ellenség kezében volt és emberi számítás szerint Jeruzsálem elfoglalása is csak idő kérdése volt, a földvásárlás értelmetlen dolog volt. Isten akarata szerint azonban meg kell történnie, mert a vásárlásra felszólító parancsot egy nagyon fontos isteni ígéret egészíti ki: „Fognak még venni házat, szántóföldet és szőlőt ebben az országban!" (15. v.) Ez azi ígéret az egész elbeszélés szíve-lelke. Csak azért maradt ránk ez az elbeszélés Jeremiás földvásárlásáról, hogy ez az isteni ígéret elhangozzék, amelynek egyébként kronológiailag nem itt, hanem a 37. fejezet után kellene következnie. A 6. verstől első személyben beszél az elbeszélő, aki minden bizonnyal maga Báruk, akire Jeremiás az adásvételi szerződést rábízta (12. v.). Az elbeszélést később a gyülekezeti használat több helyen kiegészítette (17—23.29b—33.44). 159-