Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

Hiszen ezt már a régi szövetség is így kívánta meg (Deut 6:5, 30:15kk, Hós 6:4.6). Eddig táblákra volt írva a törvény (Ex 31:18), a láda kőtábláira vésve és így lényegében az embertől távol eső volt. Ebben az új szövetségben az lesz az új, hogy már nem küvülről, az emberi szívtől idegen parancsolatként lép az ember elé az isteni akarat és követelés, hanem: „...tanításomat a belsejükbe helyezem, a szívükre írom" (33. v.), hogy „a csalárd és végzetesen romlott szív" (17:9) csak azt akarja majd, amit Isten akar. Az új és teljes engedelmesség csodája lesz ez és teljesül a régi ige is: Istenük leszek, ők pedig a népem lesznek (Ex 19:5k, vö. Jer 24:7). Isten akarata annyira természetévé lesz az emberek szívének, hogy nem lesz szükség többé arra, hogy papok vagy próféták és törvénytudó írástudók tanítsák őket az Isten akaratának a „megismerésére" (34. ν.). A szövetség népének minden egyes tagja tisztában lesz azzal és közvetlenül, személyesen ismeri meg az Urat. Ez a „megismerés" pedig nem értelmi, észbeli elsajátítása lesz az isteni tanításnak, hanem megtapasztalása a személyes szeretetközösségnek Istennel és annak „szíves" tanítása, továbbadása az élet egész területén. Kezdettől fogva erre a feladatra volt rendelve az ember. Az ember Isten képére teremtettsége éppen azt jelenti, hogy megismeri és szereti Teremtőjét (Gen 1:26). Ebben az új szövetségben, illetve az eljövendő új korban, az üdvkorban, éppen az valósul meg Isten újjáteremtése nyomán, ami az embert emberré teszi és ami életének elsőrendű és igazi célja is (Jn 17:3): a hit. A próféták szerint az Isten megismerése a vallásos élet centruma. Hóseás és Jeremiás igehirdetésében ez a megismerés ugyanaz, amit Pál apostol pisztisz-nek mond. Istent ismerni annyi, mint akaratát ismerni és tudni, azt elfogadni és így életközösségben lenni Istennel. Ezt az új szövetséget azonban csak akkor lehet megkötni, ha Isten megbocsátja a választott népnek azt a bűnét, hogy a sínai szövetséget megszegte. A régi szövetséges társak minden bűnét megbocsátja Isten, ahogyan Ezékiel próféta szerint is akkor érvényesül Isten új ereje, ha megtörténik a megtisztítás a régitől (36:25). A jövőben nem lesz tehát lehetséges, hogy a gyülekezet elszakadjon Istenétől. A nép bűnös szövetségszegése után Isten megbocsátó szeretete és kegyelme teszi lehetővé az új szövetség 153-