Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

megkötését. Ebben az értelemben hirdeti ezt Jézus is, az új szövetség közvetítője, az ótestámentomi szövetség tartalmát, amikor idézi az úrvacsora szerzésénél (Lk 22:20, lKor 11:25). Az üdvösség végleges lesz (31:35—37). Ünnepélyesen pecsételi meg Isten ezekben a versekben mindazokat az ígéreteket, amiket nem szűnő szeretetből (31:3), megfoghatatlan irgalomból (31:20) adott népének. Azzal kezdi, hogy mintegy bemutatkozik (35. ν.): A menny és föld mindenható teremtője ő, aki napnak és éjszakának meghatározta a világító testeit (Gen l:14kk), aki fölkavarja a tengert, ha akarja és lecsendesíti, ha akarja (vö. Jób 38:8kk. A Földközitengernek nincs természetes dagálya és apálya, tehát tengeri viharra kell gondolnunk). Azt ígéri, hogy népével való közösségét is ugyanaz a törhetetlen hűség határozza majd meg, amivel a teremtés rendjeinek az állandóságára ügyel {Gen 8:22). Mindig választott, neki szentelt nép lesz (36. v.) és mint ilyen, örökké megmarad (vö. Rm 11:29). Ezt a bizonyosságot erősíti még a 37. vers: Soha sem kerülhet sor arra, hogy Isten elvesse népét, ahogyan az sem lehetséges, hogy valaki megmérje a mennyet (vö. És 40:12kk), vagy kikutassa a föld legmélyebb titkait. Isten kimeríthetetlen szeretetére és hűségére épül fel a jövő üdvössége és ő a biztosítéka annak is, hogy ez az állapot ne szűnjék meg. Felépül Isten városa (31:38—40). Ez a jövendölés Jeruzsálem újra felépítéséről, amely pontosan leírja a város körzetét, már visszapillant a város pusztulására és ezért nem származhatik Jeremiástól. Aligha képzelhető el, hogy Jeremiás, aki ugyan szintén számol Jeruzsálem újra felépítésével, amely azután az Ür trónja lesz (vö. 3:17), olyan nagy gondot fordított volna a várfalak terjedelmére és földrajzi leírására és hogy a városnak ez a körzete egészen a Kidron-völgyig (40. v.) „az ÜR szent helye lesz" és hogy semmi tisztátalan nem lesz a városban, melyet az ÜRnak szentelnének és nem pusztul el többé. Minden bizonnyal valamilyen papi gondolkodású író vagy éppen pap fogalmazta ezeket a verseket. Ez a szakasz tehát nem lezáró 154-