Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)
Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40
szövetségről szóló prófécia tanúskodik erről, amely kisebb-nagyobb eltéréssel két helyen is megtalálható a próféta könyvében: 31:31—34-ben és 32:37—41-ben. Az új szövetségnek a gondolata, amelyben rendeződik Jeremiás szerint Izráelnek a kapcsolata Istennel, nem egyszerűen Jeremiás találmánya. Ahhoz a régi hagyományhoz és reménységhez kapcsolódik a próféta, hogy a szövetség megújítása megtörténik évenként a nagy szövetségi ünnepen. A hagyományból azonban csak a keretet veszi át a próféta és azt egészen új tartalommal tölti meg. Arra is figyelnünk kell, hogy Jeremiás szerint ez az új szövetség nemcsak Északizráelre vonatkozik, hanem Júdára is, mert az „Izráel háza" az egész népet jelenti (vö. 2:4.26, 5:15, 9:25, 10:1, 18:6, 23:8). Jeremiás ugyanis nem az állami adottságot, hanem a vallásos közösséget, a gyülekezetet tartja mindig szem előtt. Űj szövetségre van szükség, mert a régi megszűnt. Hiszen elszakadt Izráel az Ürtól, amiért most bűnhődnie kell. A kezdeményező tehát itt is Isten, mint ahogyan a régi sínai szövetség megkötésekor is ő volt, nem az ősök (Ex 19:6kk). Hiszen nem két egyenrangú félnek a szerződése a szövetség, hanem Isten szuverén, kegyelmes akaratából létesül. Ő vonja közösségbe magát a választott néppel. Mi az új ebben az „új szövetségben"? Amikor kézen fogta Isten Izráel őseit és kihozta őket Egyiptomból (32. v.), Mózes által törvényt adott népének. A „Tízparancsolatban" (dekalógus) életrenddel ajándékozta meg a népet, hogy azokat megtartva élete legyen és mint Isten szent népe az engedelmesség példája legyen a népek között. Ezt a szövetségi viszonyt azonban „fölbontották" az izráeliek. Isten az emberi hűtlenség ellenére is szerette népét, pedig a választott nép más istenekkel és erkölcsökkel hűtlenkedett és lábbal tiporta mindennapi életében az isteni parancsolatokat (7:9, Hós 4:lk). A törvény régi tartalma azonban megmarad az új szövetségben is. A dekalógust nem akarja és nem is tudja Jeremiás túllicitálni. Üj lesz viszont a törvény elsajátítása. Hiszen nem azért van szükség új szövetségre, mert ez a törvény elavult vagy tökéletlen volna, hanem azért, mert a gyülekezet megvetette és elvetette. Az sem lényege az új szövetségnek, hogy a csak külsőséges engedelmességet mélyebb, azaz szívbeli engedelmesség váltaná fel. 152-