Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

hogy Izráelt minden hűtlensége és sorozatos bukása ellenére „szeretettel vonja magához". Ennek a szeretetnek érthető és látható bizonysága lesz, hogy újból felépíti „Izráel szűzét", ami nemcsak azt akarja mondani, hogy a városok és otthonok újból felépülnek a romokból, hanem átvitt értelemben magának a gyülekezetnek a helyreállítását is jelenti. Üj és boldog jövőt készített Isten népének. Jeremiás tudja, hogy mik a kellékei egy nép boldog életének: Samária bőventermő szőlőskertjei, a fiatal lányok körtáncai, az Ürnak az ünnepe, amikor kihirdetik a Szientély ajtajából az ünnep kezdetét, amikor az őrök a hegyeken tovább adják a hírt, hogy megindult a zarándokok menete és a zarándokok odakiáltják egymásnak: „Induljatok, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az ŰRhoz!" Egy boldog, békében élő és dolgozó népnek a képe rajzolódik ki előttünk, amely a munkanapok mellett megünnepli az Űr napját és bizonyságot tesz Istenéről. A hazatérés (31:7—9). Ebben a második szakaszban arra szólítja fel maga Isten a népeket, hogy magasztalják Isten irgalmát, melyet megbizonyított „Izráel maradékán". Sajátos prófétai gondolat ez, amely mögött nagyon alapos teológiai meggyőződés rejlik: A népeknek együtt kell örülniök Isten szabadító tetteinek a láttán magával Izráellel, hiszen Isten gondviselő szeretete Izráel iránt, bizonysága és példaképe annak, hogy hogyan visel gondot a történelem Istene a többi népekre és az egész teremtett világra. Mert Izráelnek különleges szerepe van ugyan a népek között és azok történetében azóta, hogy Isten kiválasztotta. Ez a nép „Isten első szülött fia" (Ex 4:22), Isten pedig az Atyja Izráelnek (9. v.). de helytelen volna, ha akár Izráel, akár a népek ezt a tényt úgy tüntetnék föl és legfőképpen úgy értenék, hogy Izráelen kívül minden más nép ki van zárva Isten gondviselő szeretetéből. Izráel azért Isten kiválasztottja és elsőszülött fia, hogy teljesítse feladatát: tanúskodjék arról, hogy Isten szeretete ott volt a világ teremtésekor, ott volt az első ember megalkotásakor, ott volt a bűneset katasztrófájának a megoldásakor, ott volt a bábeli toronyépítést követő új kiválasztáskor és az ősatyákon keresztül a mai napig őrködik azon, hogy Isten szeretetének a tanúi ne vesszenek ki a világból, ne feledkezzenek meg arról, hogy Isten drámája 10 Jeremias II. 145