Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

az emberiség története, és ebben a drámában Isten játsza a főszerepet, amikor harcol és küzd, ítél és kegyelmez csak azért, hogy végső célja, a világ megváltása és az emberiség üdvössége megvalósuljon. A népeknek Izráel sorsán kell megfigyelniük, hogy ki uralkodik valójában felettük és a világ felett és kinek az akaratára kell állandóan figyelniük. A hazatérés úgy történik, hogy összegyűjti Isten szétszórt népét a világ minden részéből és gondoskodó szeretettel vezeti haza a régi hazába (8. v.). Senkiről sem feledkezik meg, senkit sem hagy magára: hazaviszi a vakokat és sántákat is, a terhes és várandós asszonyokat is (vö. És 40:11). ö maga gondoskodik vízről és egyenes útról, hogy ne tévedjenek el és ne pusztuljanak el a szomjúságtól (És 40:34, 48:21, Zs 25:2k). Mint igazi apa, kézen fogva vezeti gyermekeit és ügyel arra is, hogy senki se szakadjon le a sorból. Megvigasztalja a sírókat és az utazás fáradalmai között elcsüggedteket. Nem kicsi csapat lesz ez, hanem nagy gyülekezet, mert az Atya szeretete megőrzi őket. Nem Júdával szemben nevezi Efraimot elsőszülöttnek, hanem a népek miatt. Bár Jeremiás tudta, hogy Júda csak később csatlakozott Izráel törzsi államához és Bir 5-ben még nem is szerepel. Most nem a férfi szeretetét a fiatal lány iránt használja hasonlatként Isten szeretetének a megértésére, hanem az Atya szeretetét elsőszülött fia iránt: „Mert Atyja lettem Izráelnek és Efraim az elsőszülöttem" (vö. Hós 11:1.8, Jer 3:19, 31:20). Otthon (31:10—14). Itt a próféta mondja el, hogy mi mindennel fogja megáldani Isten népét a hazatérés pillanatában és utána. A 7. vershez hasonlóan itt is arra szólítja fel a próféta a népeket, hogy hirdessék az egész világnak, milyen magasztos és kegyelmes az Űr népe iránt (10. v.). Bár szétszórta a népek között, most összegyűjti, ahogyan a pásztor összetereli szétrebbent nyáját és ismét oltalmába veszi (vö. Zs 80:1). Örökre letörli a könnyet népe arcáról, a sírást örömre fordítja (vö. Zs 126): Sión magaslatán és az egész országban öröm uralkodik majd. Hiszen bőséges lesz az áldás, amivel megajándékozza és felüdíti népét. Az elpusztított ország újból terem bőségesen gabonát, bort és olajat. Juhnyájak és marhacsordák legelnek füves térségein. Tele magtárak és szapora nyájak alkotják a nép gazdagságának alapjait. Mindenük meglesz, amire szükségük van, 146-