Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

ellenség. Felépül a főváros a romhalmokon a királyi palotával együtt (18 v.). Megépülnek romjaikból az ország többi helyiségei is. A próféta hangja nem csap át rajongásba, amikor arról beszél, hogy újból magasztalni fogják a megváltás Istenét: vidám emberek kacagásától lesznek hangosak az utcák, terek és házak (19. v.) és nemcsak lélekszámban szaporodnak meg, hanem tekintélyben is (19. v.). De ennél is fontosabb, hogy az utódok gyülekezete szilárdan, megingás nélkül ragaszkodik Istenhez (20. v.) és ő is ragaszkodni fog hozzájuk. Rendkívül fontos ezen a helyen annak hangsúlyozása, hogy Jeremiás ez esetben nem arra gondol, hogy Izráel állama politikai szempontból nyeri vissza tekintélyét, hanem vallásilag. Hiszen Isten szemében nem az a döntő, hogy választott népe erős királyságban éljen, jól megszervezett és katonapolitikai szempontból is erős állam legyen, hanem, hogy vallásos szempontból töltse be küldetését. Vonatkozik azután ez a 21. vers arra az ígéretére is, hogy ezután nem idegen királyok fogják a sorsát meghatározni, hanem saját uralkodója lesz, akinek, mint Isten földi helytartójának közvetlen kapcsolata lesz Istennel. Hogy mennyire nem természetes ez, azt bizonyítja a kérdés: „ ... ki tenné rá az életét, hogy közeledjék hozzám?!" Izráelben mindenki tudta, hogy meg kell halnia annak, aki közvetlenül látja az Istent (vö. Ex 33:20, És 6:5). Külön isteni csoda lesz tehát az, hogy ez a „felséges" megállhat Isten előtt, közeledhetik hozzá, hogy meg tudja közvetlenül Isten akaratát és megkapja az utasításokat (Ex 33:11, Num 12:8). Igazi fölkentje és így földi helytartója lesz Istennek, hogy Isten uralmát példázza meg a földön. Bár nem vonatkozik kifejezetten ez a prófécia a Messiásra, mégis arra kell gondolnunk, hogy Krisztus teremtett számunkra szabad utat az élő Istenhez és kegyelmes királyi trónusához (vö. Rm 5:2, Ef 2:18, Zsid 10:19k). A két utolsó vers (23—24) szinte szó szerint megtalálható 23:19—20-ban, ahol az eredeti helye volt, mert ott Jeremiás harcias beszédet tart a hamis próféták ellen. Viszont, ha arra gondolunk, hogy Sión helyreállítása után sem vesztek ki a bűnösök Isten gyülekezetéből, akkor a hamis prófétákra illő prófétai kijelentésnek itt is és a jövőben is van értelme. A bűnösök és igazak között Isten minden időben különbséget tesz és az igazság napja ragyog azok feje fölött, akik félik a nevét, tehát 143-