Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

Izráel mostani helyzete nem végleges (30:12—17). Ebben a második szakaszban meglep bennünket, hogy milyen rossz bizonyítványt állít ki Isten népe egészségéről, és emlékeztet arra, hogy milyen súlyos hibákat követett el. A jelenlegi keserves helyzet ennek a következménye (12—15). A deportáltak helyzete eléggé kétségbeejtő: olyan betegséghez vagy sebesüléshez hasonlítja Jeremiás, amire nincsen orvosság (8:22, 10:19, 14:17, 46:11) hiszen maga az Űr verte meg népét, mintha ő volna a legkegyetlenebb ellensége népének (JerSir 2:4k). Betegség esetén a barátok és szomszédok összejönnek meglátogatni és megvigasztalni a beteget (JerSir 1:2). Izráelt senki sem látogatja meg, sem nem vigasztalja meg betegségében: barátai rég elfelejtették és „szeretői" sem törődnek vele. Emberileg nézve Izráel helyzete kilátástalan! De Isten oldaláról nézve nem! A fogságot teljes mértékben megérdemelte Izráel (14. v.), mert súlyos bűnöket követett el Isten ellen (15. v.). Isten azonban még a szövetségszegés idején sem feledkezett meg népéről. Ellenségei pedig minden bizonnyal úgy gondolkodtak, hogy a hűtlen néphez nem tér vissza többé Istene! Ők úgy gondolták, hogy Isten véglegesen eltaszította magától népét és maga a gyülekezet is csak erre gondolhatott szenvedései láttán. A népek hite tükröződik abban, ahogyan bánnak a választott néppel (16. ν.). A helyzetére használt kifejezések, hogy ti. ették, fosztogatták és prédálták, nem a 722-es eseményekre vonatkoznak, hanem inkább arra, ahogyan a fogságban bántak Izráellel. Most azonban megtapasztalják majd a népek, hogy mennyire ragaszkodik Isten gyülekezetéhez. Aki eddig csak büntetett, az most jutalmazni fog! Aki eddig csak betegséggel sújtotta népét, az most meg fogja gyógyítani a beteget (vö. 31:10, Hós 6:lk). Sőt tovább megy! A nép ellenségeit éri mindaz a könyörtelen bánásmód, amivel Izráelt akarták verni. És a 16. vers megállapításai ténylegesen is beteljesedtek 612-ben, amikor elesett az asszírok fővárosa Ninive. Üjjáépül Izráel (30:18—24). A 30. fejezet 3. szakasza arról prófétál, hogy az északizráeli országrész fővárosa és maga a nép újjáépül. Isten megfordítja „Jákób sátrainak a sorsát", ami azt jelenti, hogy nemcsak az embereken könyörül meg Isten, hanem a lakóhelyükön is, melyet annak idején teljesen elpusztított az 142-