Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

A szerzőség kérdésében a mai napig vita folyik. Stade és Smend nem tartják jeremiásinak. A legújabb kutatás azonban (H. Schmidt, Sellin, Eissfeldt) arra törekszik, hogy legalább néhány darabot jeremiásinak minősítsenek. Volz és Rudolph feltételezik, hogy a két fejezet eredetileg csak Északizráelre vonatkozott és azt mondják, hogy a Júdára vonatkozó részek, valamint a prózai szöveg Észak nélkül későbbi toldalék, de egyébként az egész prófécia egységes és Jeremiástól származik. Weiser viszont úgy vélekedik, hogy a prófécia mozaikszerű darabokból tevődik össze, de egységes gondolatú költemény. Nem könnyű megérteni, hogy Jeremiás egy lélegzettel tud beszélni Isten ítéleteiről és a boldog jövőről! Ezt a látszólagos ellentmondást vagy úgy értjük, hogy ezeket a jövendöléseket Jeremiás működésének a végére tesszük, amikor Jeruzsálem már elesett. Ennek a föltevésnek azonban ellentmond a 44. fejezet tartalma. Föl lehet azután tételeznünk azt is, hogy a két fejezet eredetileg valóban csak Északizráelre vonatkozott (vö. 3:12k) és csak később vonatkoztatták Júdára is. Ekkor azonban gondolnunk kell arra, hogy ezek a jövendölések Északizráellel kapcsolatbein sohasem teljesedtek be. Sehol sem hallunk arról, hogy a 722-ben Északizráelből deportáltaknak akár csak egy része is visszatért volna hazájába (Északizráelbe). Ezzel kapcsolatban viszont tudnunk kell, hogy az ótestámentomi próféciák igazát és valódiságát nem az dönti el, hogy történetileg igazolódtak-e vagy sem. Mert éppen Jeremiás tanít meg bennünket arra, hogy Izráel Istene nem fátumszerű erő, hanem élő Isten (10:10), aki szereti ugyan népét, de sem ígéreteinek, sem fenyegetéseinek nem rabja (18:7kk). Megbánja a jót is, meg a rosszat is, amivel meg akarja látogatni népét és még csak arra sem kötelezhető, hogy mindezt nekünk embereknek megmagyarázza vagy megokolja. Ezért beszélhet Jeremiás egyszerre Isten ítéletéről és kegyelméről, amint erre magának a „meglátogatás" szónak az ambivalens jelentése is utal és ezért nem szabad elvitatnunk Jeremiástól a két fejezetet. Bevezetés (30:1—4). Az 1. versnek az a szerepe, hogy a 30—31. fejezetet besorolja Jeremiás könyvébe és a szerzője minden bizonnyal Báruk. A Júdából deportáltaknak szóló vigasztaló szavak139-