Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Vigasztaló jövendölések Északizráelről 30:1—31:40

kapja, hogy „mindezeket az igéket" jegyezze föl egy könyvbe. Azokat az igéket ti., amiket Isten jelentett ki neki. Jeremiás könyvének a meghurcolt gyülekezetre vonatkozó pozitív jövendöléseit gyűjtötték össze ebben a kicsi, önálló könyvecskében, ahogyan — mint látni fogjuk — az ítéletre vonatkozó kisebb jövendöléseket is nagyobb egységbe foglalták össze. Az egész gyűjtemény elé egy bevezetést írtak (1—3) előszóként, amely minden bizonnyal nem származik magától Jeremiástól, hanem a könyv egy későbbi átdolgozójának a tollából. Ez a bevezetés adja meg egyébként a két fejezet témáját: Isten jóra fordítja népének, Északizráelnek és Júdának is a sorsát. Magától érthető az is, hogy Jeremiás most nem elmondja, hanem leírja az Istentől kapott próféciát, hiszen azok, akiknek a kijelentések szóltak, nem hallhatták, mert északizráeli deportáltak. A prófécia leírása különben azt a célt is szolgálta, hogy a beteljesedés pillanatában bizonyítsa a prófécia valódiságát (vö. 28:9, És 30:8, Hab 2:2). Bár többen kétségbe vonják, tény, hogy Jeremiás próféta nemcsak ítéletet hirdetett, hanem többször prédikált a szabadulásról, az üdvösségről is. Sőt, azt kell mondanunk, hogy ez magától értetődően folyik küldetéséből magából. Hiszen már elhivatásakor azt az utasítást kapta Istentől, hogy a prófétai igehirdetésnek nem szabad csak gyomlálnia, tehát rombolnia, hanem plántálnia, tehát építenie is kell (Jeremiás I, 26kk). Nemcsak tévhitet és elavult hitbeli hagyományokat kellett kitépnie elsősorban a népvallásból, hanem új hitet és reménységet ist kellett öntenie a gyülekezetbe (1:10). Sőt ilyen, az üdvösségre vonatkozó vigasztaló ige szólal meg már 3:1—4:4-ben is, ebben a Jósiás uralkodásának első idejére eső hatalmas bűnbánati próféciában is. A kettő között a formai és tartalmi rokonság olyan nagy, hogy közelfekvő az a föltevés, hogy ez a két fejezet is abból az időből származik, amikor Jósiás király visszafoglalta Samáriát és Galileát. Az egykori északi királyság visszaszerzése teremtette meg annak a reménységnek feltételét, hogy Isten a lakosság hazatérését is megengedi. Ez az idő Ninive bukásával volt adva s ezért a két fejezet a kultuszreform (621/22) és Jósiás király halála közti időre esik. 138-