Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32

erre nincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy az ember megtalálja az Istenhez vezető utat. Ezzel a tapasztalattal akarja Isten megajándékozni gyülekezetét a fogságban. Nem mellékes dolog ugyan az ígéret, hogy vissza fognak térni Sionba, amikor az ŰR megfordítja sorsukat. De ennél is fontosabb a megtérés és hazatérés az Űrhöz, aki kinyújtja gyülekezete felé segítő kezét Jeremiásnak ebben a vigasztaló igéjében. A deportáltak között is számol azonban Jeremiás azzal, hogy levele ellenkezést vált ki (8—9.15). Tudja, hogy próféták léptek föl a foglyok között 597 után és Isten nevében hirdették a gyors szabadulást. A deportáltak többsége szívesen hallgatta őket. Jeremiás élesen visszautasítja a megállapításukat, hogy Isten küldte volna ezeket a prófétákat (15. v.). Ne hagyjátok félre vezetni magatokat, nem küldtem őket, hazugságot prédikálnak a nevemben — hangzik Isten szava (vö. 23:21). A 16—20. versek hiányoznak a G-ből és valóban nem illenek bele Jeremiás levelének a menetébe. Az otthon maradottakról van itt szó, akiknek Isten ítéletét hirdeti meg a próféta, ellentétben azzal, amit a deportáltaknak ígér. Tárgyi okokból későbbi betoldásnak kell minősítenünk ezeket a verseket. A bevezetéstől (16. v.) és a befejező 20. verstől eltekintve a szöveg 24:1—10-ből való, a két kosár fügéről szóló látomásból. A 17b. vers feltételezi ennek a látomásnak az ismeretét. Márpedig a deportáltak nem szerezhettek róla tudomást. És végül azt sem tudjuk elhinni, hogy Jeremiás ilyen nagy különbséget tudott volna tenni a deportáltak és az otthon maradottak sorsa között. Az események sem igazolták ezt. A két házasságtörő próféta (21—23). Hogy milyen emberek akadtak a nemzeti próféták között, arról a levél vége tanúskodik. Nemcsak abban különböztek egymástól Jeremiás és a nemzeti próféták, hogy Jeremiás politikailag, társadalmilag és a történet megítélése szempontjából is rendkívül képzett ember volt. A nemzeti prófétákban csak a fanatikus gyűlölet volt nagy. Erkölcsi szempontból is óriási különbség volt köztük. Jeremiás hivatásának, küldetésének minél tökéletesebb teljesítése végett a házas-családi élet örömeiről is lemondott. A nemzeti próféták eltévelyedett álmodozók voltak, akik nem tartották szentnek a 126-