Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)
Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32
titán ítélve tehát magasszintű küldöttség volt ez, tagjai a jeruzsálemi vezető emberek közül kerültek ki. Aligha arról van tehát itt szó, hogy csupán az évenként esedékes hadisarc ügyében utazott a küldöttség Bábelba. Diplomáciai küldetésről van itt szó és az volt a célja, hogy Cedékiás alattvalói hűségéről biztosítsa Bábel királyát. Ebben az esetben Jeremiás levele nem a próféta magánvállalkozása volt, hanem szoros kapcsolatban volt a küldöttség útjának a célkitűzéseivel. Hiszen Jeremiás nagy tekintélyt szerzett magának Jeruzsálemben a lázadást szító próféták és papok ellen vívott harcával és Hananjá prófétán aratott győzelmével. A legalkalmasabb ember volt tehát arra, hogy hasonló értelemben hatást gyakoroljon a Babilóniába deportált izraeliekre is. Jeremiás levele azzal az igénnyel szól a deportáltakhoz, hogy Isten akaratából íródott és az ő üzenetét tartalmazza. Ezért választja a levél bevezetése Isten teljes nevét: a Seregek URa, Izráel Istene. Már ezzel a teljes istennéwel is arra utal Jeremiás, hogy a szövetség Istene semmit sem veszített tekintélyéből és hatalmából, az idegen földön is ő az Űr és választott népére vonatkozó ígéretei az idegen földön is érvényesek. Ennek hangsúlyozása a kishitűekkel szemben rendkívül fontos volt, mert az idegen országban a „más istenek" világában, könnyen támadhatott az a nézet, hogy Izráel Istene vereséget szenvedett a babilóniai istenekkel szemben. Jeremiás levele két fronton veszi fel a harcot a fogságban levők helyzetét illetően. Először is szembe fordul azzal a hiszékeny reménységgel, mintha a hazatérés a közeljövőben bekövetkeznék. A Babilóniában működő próféták ezt a reménységet táplálták és erősítették a deportáltak között. De szembe fordul Jeremiás levele a csüggedőkkel is, akik az új helyzetben sem külsőleg, sem belsőleg nem tudtak elhelyezkedni. Jeremiás régi, hagyományos, beidegződött nézeteket támad meg levelében, hogy feloldja azt a görcsöt, ami vallásilag és társadalmilag megbénította a deportáltak életét és magatartását. Másrészt jövőbe mutató új teológiai tételeket is megfogalmaz és ezekkel nemcsak a most fogságban élők társadalmi és gyülekezeti életet segített megformálni, hanem a fogság utáni zsidó egyházi élet szempontjából is időtállót alkotott a próféta. Szinte furcsán hangzik nekünk, hogy a következőkre hívja fel 122
