Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás harca a hamis próféták ellen 27:1—29:32

irányzat. Akkor is sokan voltak az egyik oldalon és csak egy igazi próféta volt a másik oldalon (lKir 22). Pedig akkor még nem is különültek el egymástól olyan élesen, mint történetünk idején. Akkor még az igazi prófétaság kialakulásának a kezdetén volt, a nemzeti próféták pedig még egységes mozgalom volt. Mert Jeremiás korában már nem volt egységes mozgalom. Jeremiás válaszából is az tűnik ki (5—9), hogy Hananját nem sorolta minden további nélkül a hazugságot prófétáló és a nép vágyait kihasználó hamis próféták közé. Tudja, hogy Hananjá nem sarlatán és nem közönséges néplázító. Tudja, hogy ugyanúgy szereti népét és a várost, mint ő. És Jeremiás szívében is égtek sokszor olyan gondolatok és vágyak, amilyeneket most Hananjá nyilvánosan kimondott. Ezért nem mondja hazugnak Hananját, ahogyan vártuk volna. Inkább arról beszél, hogy ő maga is azt szeretné, ha igaza volna Hananjának. De prófétai meggyőződése nem engedi meg, hogy a saját kívánságai után menjen. Bár nem sokan osztják nézeteit, nincsen egyedül. Vele vannak és mellette tanúskodnak a múlt összes nagy prófétái, az üdvpróféta pedig egyedül áll a történelem ítélőszéke előtt (δ). Isten prófétájának bizonyítania kell igazát. A most ítéletet hirdető prófétát igazolja a múlt, a nemzeti prófétát majd csak a jövő tudja igazolni, hogy valóban az küldte-e. Jeremiás nem azt akarja ezzel mondani, hogy az igazi próféta csak rosszat, bajt és ítéletet prédikálhat, hiszen akkor saját maga ellen beszélne. Azt sem akarja mondani, hogy a prófétai ige csak akkor hiteles, ha beteljesedett, hiszen akkor nem lett volna szabad panaszkodnia amiatt, hogy próféciája az eljövendő ítéletről nem talált meghallgatásra és még mindig késik. Azt akarja elérni, hogy a körülötte állók kritikával fogadják a szabadulásról szóló jövendölést és esetleg maga Hananjá is gondolkodóba essék. De Hananjá nem hagyja magát meggyőzni. Szent felháborodással leszakítja a jármot Jeremiás nyakáról és összetöri. Itt van a jelen bizonyítéka! Nincs szükség a múlt tanúira, vagy a jövő igazolására. Mindenki látja az összetört jármot, amely most Bábel hatalmának a végét szimbolizálja. Ott fekszik a földön az összetört járom, a nézők és hallgatók serege megriadtan viszszahúzódik vagy élteti Hananját. Jeremiásnak egyelőre nincs hozzáfűzni valója a szenvedélytől lobogó Hananjának tettéhez és szavaihoz. Otthagyja a prófétát 116