Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás levele a száműzötteknek Babilóniába 29:1—32

és a tömeget, látszólag vereséget szenvedve. Pedig igazi prófétához illően viselkedik csupán: ebben a pillanatban még nem kapott utasítást az Úrtól, hogy mit tegyen és mit mondjon. Várnia kell, amíg megérkezik Istentől az újabb kijelentés. A harcnak tehát Jeremiás elvonulásával még nincs vége. Bizonyos idő múlva, talán néhány óra múlva folytatódik a dráma. Isten kettős üzenettel küldi Jeremiást Hananjához: egyrészt meg kell neki mondania, hogy a fából készült jármot összetörte ugyan, de vasjárommal cserélte fel (vö. lKir 22:11), ami azt akarja jelenteni, hogy Jeremiás prófétának van igaza és Hananjá csak még inkább megerősítette (összetörhetetlenné tette) Istennek az ítéletre vonatkozó döntését. Isten Jeremiás pártján van. Másrészt meg kell mondania Hananjának azt is, hogy eljátszotta az életét: még ebben az évben meg kell halnia. És két hónappal ez után az összeütközés után valóban arról beszélnek az emberek Jeruzsálemben, hogy meghalt Hananjá próféta. Isten döntött Jeremiás és Hananjá vitájában. Jeremiás tekintélye minden bizonnyal nagyot nőtt a jeruzsálemiek szemében. Ugyanakkor azonban a kormánykörök gyűlölete is fokozódott iránta. JEREMIÁS LEVELE A SZÁMŰZÖTTEKNEK BABILONBA 29:1-32 1 Ez szó szerint az a levél, melyet Jeremiás próféta küldött Jeruzsálemből a foglyok között megmaradt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek,

1 akiket fogságba hurcolt Nebúkadneccar Jeruzsálemből Bábelba, 2 miután Jekonja király,

2 az anyakirálynő,

3 az udvari emberek,

4 Júda és Jeruzsálem vezetői, meg a mesteremberek és várépítők elkerültek Jeruzsálemből. 3 Elászá, Sáfán fia

5 és Gemarjá, Hilkijjá fia kézbesítette a levelet.

6 Őket Cedékiás, Júda királya küldte Bábelba Nebúkadneccarhoz, Bábel királyához. 4 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene az egész fogoly néphez, melyet fogságba hurcoltak Jeruzsálemből Bábelba: 117