Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás harca a hamis próféták ellen 27:1—29:32

1 Gibeón benjámini város volt, tehát Jeremiás és Hananjá földiek voltak. — 2 27:12. Hananjá a héber eredetiben múlt időben mondja ezt. Ennyire biztos volt a dolgában. — 3 Vö. 27:7.16, 2Kir, 24:1.11—16. — 4 Kérdés, hogy a héber „áment" le kell-e fordítani. A használata ugyanis már egészen formális csupán. — 5 Deut 18:22. Vö. Jer 32:7k. Járommal a nyakában jár-kél Jeremiás Jeruzsálem utcáin. Jeléül annak, hogy a városnak meg kell hajolnia a babilóniai király igája alatt, mert ez most Isten akarata. A nemzeti próféták körében nagy volt a felháborodás és elkeseredés, mert attól tartottak, hogy a nép körében rendkívül nagyra becsült és nagy tekintélynek örvendő Jeremiás fellépése keresztülhúzza számításaikat: olyan nagy hatással lesz a szomszéd országok követeire és Jeruzsálem lakosságára, hogy tervük meghiúsul. Az egyik nemzeti próféta, a gibeóni Hananjá, tehát Jeremiásnak földije, megállítja Jeremiást a templomcsarnokban és elkezdődik a drámai összeütközés a két próféta között a gyülekezet és a papság jelenlétében. Hananjá is isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva formálja meg szavait, mert az isteni küldöttek mondatával vezeti be megállapítását: „Így szól a Seregek URa, Izráel Istene." Az ŰR nevében mondja tehát ki a Jeremiáséval ellenkező jövendölést: „Összetöröm Bábel királyának az igáját." Anynyira biztos kijelentésének igazában és annyira hatni akar hallgatóságára, hogy pontos idejét is megmondja jövendölése beteljesedésének (3). A megalázott nép fülében, amely gyászolja a Bábelba hurcolt családtagokat és honfitársakat, csodálatosan szépnek tűnt ez a prófécia. Ezért kezdi ezzel a megállapítással és fejezi is be Hananjá a jövendölését. Mivel Jeremiás a templom fölszereléséről is beszélt (27:16), először ezekre koncentrálja Hananjá a mondanivalóját (3). Az élő Isten szent templomának a fölszerelése Marduknak, Bábel főistenének a templomában voltak, ami a törvényhez hű izraeliek számára elviselhetetlen volt. Ha él az Isten, akkor a templom és annak fölszerelése ma is az övé és akkor érvényesítenie kell igazát azokkal szemben, akik nyilvánosan meggyalázták templomát és annak fölszerelését. Azután beszél Hananjá Jekonjáról (Jójákín) és az összes foglyok visszatértéről. Hananjának ezek a szavai lázba hozták a hallgatóságot. Jójákín a nép kedvelt királya volt, Isten igazi fölkentjének tartották. Ha Isten valóban az igazság Istene, akkor igazságot szolgáltat fogságban levő szol114