Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás harca a hamis próféták ellen 27:1—29:32

hogy mentsék meg az államot, a papokat arra kéri, hogy mentsék meg a drága templomi berendezéseket. Visszautasítja a próféták hazug jövendöléseit arról, hogy hamarosan visszakerülnek Bábéiból az Úr házának elrablott fölszerelései. A hamis próféták jövendöléseiben az volt a csábító a nép szemében, hogy sokszor hivatkoztak Istennek korábban elhangzott kijelentéseire. Évszázadokon át arra tanították a népet, hogy Isten maga őrködik minden neki szentelten és ítéletét hívja ki maga ellen, aki megszentségteleníti azt. Nebúkadreccar pedig félelem nélkül vitte el Isten szentélyéből a szent dolgokat Bábelba és saját Istenének, Marduknak a bábeli templomában helyezte el azokat. Megfizet ezért Bábel királyának az Ür — hirdették a hamis próféták, és a templom felszerelései hamarosan visszakerülnek Jeruzsálembe. Jeremiás visszautasítja ezt a hamis várakozást. Gúnyosan jegyzi meg, hogy ha igazi próféták volnának az így vélekedők, akkor azért könyörögnének Istenhez, hogy a még Jeruzsálemben maradt tárgyak is ne kerüljenek Bábelba. Mert erről van már szó! És Istennél elhatározott dolog, hogy a hamis reménység megszégyenül: az Űr házában és a királyi palotában még megmaradt eszközök Bábelba kerülnek (22. v.) s ezért a babilóniai uralom mielőbbi végére nem szabad gondolni. Ez a reménység megszégyenül és minden fegyveres fölkelés csak még nagyobb szenvedést hoz királyra, népre és országára egyaránt. A szöveg arról már nem szól, hogy milyen eredménye lett Jeremiás fellépésének, de az tény, hogy a fölkelésből nem lett semmi. Titok marad ugyan, hogy milyen szerepet játszott ebben Jeremiás üzenete, de azt tudjuk," hogy Cedékiás király még ebben az évben (594) Bábelba ment (vö. 51:59), hogy lojalitásáról biztosítsa Bábel királyát. JEREMIÁS ÉS HANANJÁ 28:1—17 1 Ugyanabban az évben, Cedékiás, Júda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik év ötödik hónapjában történt, hogy ezt mondta nekem a Gibeónból való Hananjá próféta,

1 Azzúr 112