Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás harca a hamis próféták ellen 27:1—29:32

fölött is. Akkor pedig mit akarnak ezek a kicsi országok?! Három nemzedéken át tart Bábel uralma a próféta szerint. Általánosságban beszél ugyan erről, mégis feltűnő megállapítása ebben az összefüggésben. Annál is inkább, mert a két utolsó király Neriglissar és Nabóned nem voltak vér szerinti utódai Nebúkadreccarnak, hanem „uzurpátorok" (trónbitorlók). Tehát Bábel uralmának is van határa, amikor a hatalom más népekre száll. Most azonban a mindenható Isten akaratából gyakorolja az uralmat a népeken és ezért szerencsétlenséget és pusztulást zúdít magára az a nép és király, aki nem hajtja nyakát Bábel királyának az igájába. Isten maga kényszeríti vissza Bábel karjaiba „éhséggel, pestissel és fegyverrel". Ügy látszik, hogy nemcsak Jeruzsálemben, hanem az egész akkori Keleten működtek hamis próféták, mert arra figyelmezteti a népeket, hogy ne hallgassanak ezeknek a prófétáknak a „jövendölgetéseire": pusztulásba sodorják őket csalóka álomképeikkel. Dönteniök kell: a halált akarják választani, vagy az életet. Isten szava elhangzott. Most a királyoké a szó: az igát választják a saját javukra, vagy a lázadást saját pusztulásukra?! Jeremiás a királynál (27:12—15). A külföldi követektől a királyhoz megy Jeremiás és neki is elmondja, amit a követeknek mondott. Neki is átadott egy igát. A 24 éves Cedékiás nem volt ugyan híve a felkelésnek, de kevés szava volt az ország politikai irányításában. A fölkelést helyeslő politikusok és kormányférfiak úgy vélekedtek, hogy majd kiszabadítják Jójákínt a fogságból és őt teszik meg újból királynak. Visszatéréséről már nyíltan beszéltek is (vö. 28:4). A próféta hangja ellágyul, amikor saját népének a királyával beszél. Életről vagy halálról van szó ebben a pillanatban. Izráel népének csak akkor lesz jövője, ha a király és a kormány tagjai Isten ítéletének fogadják el az adott történelmi helyzetet, elfogadják Nebúkadreccar igáját és Istenre bízzák a szabadulás idejét. Aki mást jövendöl, az hazudik: nem Isten nevében szól! Jeremiás inti a papokat és a népet (27:16—22). A követek és a király után a papokhoz és a néphez fordul a próféta. Méltóságteljesen és toborzó szeretettel int. Az államférfiakat arra kéri, 111