Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás és a templom

zéséből is kitűnik —, hogy nem az Úr nevében beszélt és Istent káromolta, ezt pedig halállal kell büntetnie a bíróságnak. A váddal szemben Jeremiás is elmondja védőbeszédét (12—15.) Semmit sem von vissza abból, amit mondott, hanem azt hangsúlyozza először is, hogy Isten parancsának engedelmeskedve kellett elmondania próféciáját. Az igazi próféták szent „muszája" ez, amivel szemben nincs ellentmondás (vö. Am 3:8). Ha tehát bárki a próféta ellen támad, akkor Isten ellen lázad fel. Jeremiás tehát támadásba megy át, megőrizve ebben a kritikus pillanatban is nyugalmát és nem retten meg ellenfelei fanatizmusától. Védekezésének második részében utal arra, amit a vádlók elhallgattak, hogy ti. Isten ítélete még elkerülhető, ha megtérnek és engedelmeskednek Isten akaratának. Rajtuk múlik tehát, hogy mi történik a várossal, a templommal és néppel! Beszédének tehát nem az volt a célja, hogy pusztulást hozzon, hanem hogy megmentse a várost. Személyét illetően nincs kérése. Élete a kezükben van, de annak nincs jelentősége most, hanem csak a küldetésnek, a küldetés tartalmának: Isten igazságának. Az utolsó pillanatig hű marad Jeremiás prófétai küldetéséhez. Nem kér kegyelmet, csak igazságot. A fölötte ítélkezőknek van hatalmuk elvenni az életét, de jól gondolják meg döntésüket és annak következményeit. Mert, ha kimondják a halálos ítéletet, akkor ártatlan vért ontanak ki és számolniok kell azzal, hogy az ártatlan vér kiontását maga Isten kéri számon rajtuk, a városon és annak lakóin. Igazi próféta és igazi ember Jeremiás életének ebben az egyik legdöntőbb órájában. Mint minden ember, ő is szereti az életet és nem keresi fanatikusan a mártírhalált. A prófák általában esztelenségnek tartották a szenvedés és a mártírság kergetését! Teológiájuk nem a szenvedés teológiája volt, hamem a harcé; az igazi hitért és bizalomért Istenben és a nagyobb társadalmi és emberi igazságért dz élet minden területén. Ezért nem koldul meghunyászkodva az életéért. Isten kezébe teszi le sorsát, akinek a követségében most földi bírái előtt áll. Ez a küldetéstudat adott az egyébként nem harcos jellemű Jeremiásnak férfias bátorságot és erőt, amikor most az isteni igazságért harcol. A próféta egyenes, bátor és a hit szilárdságáról tanúskodó magatartása nem téveszti el hatását. Győz az igazság az erőszak fölött. A bírák és a gyülekezet meggyőződik arról, hogy Jeremiás 103