Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás és a templom

igaz prófétája Istennek és nem méltó a halálra: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert", hiszen Istenünknek, az ŰRnak nevében beszélt hozzánk és ellenünk. A bírák és a gyülekezet meggyőződését csak alátámasztja néhány „vénnek" a felszólalása a tárgyaláson, akik emlékeztetnek Míkeás prófétának Jeruzsálem és a Sionhegy ellen mondott jövendölésére 100 évvel ezelőtt Hiskiás király idejében. A király annak idején nemcsak nem bántotta Míkeást, hanem megfogadta megtérésre hívó szavát és ezért szabadult meg Isten büntetésétől a templom és a város. A szöveg már nem szól arról, hogy szabadon bocsátották-e Jeremiást, de ez a 16. vers szerint minden bizonnyal bekövetkezett. Persze a papok és hamis nemzeti próféták gyűlöletét Jeremiás iránt ez a felmentő ítélet nem szüntette meg. A gyűlölet tovább izzott szívükben és később is többször lángra lobbant. Ürijjáhú mártírhalála (26:20—24). Ennek az elbeszélésnek közvetlen kapcsolata nincsen ugyan Jeremiással, de azért került ide, hogy jelezze, milyen nagy veszélyben forgott Jeremiás élete. Egyúttal arról is hitelesen árulkodik ez a szakasz, hogy nemcsak a papok és a nemzeti próféták voltak ellenségei Jeremiásnak, hanem Jójákím király is, aki csak véletlenül nem szerepel az előző törvényszéki tárgyaláson. Ez az egyébként ismeretlen Ürijjáhú próféta azzal hívta ki maga ellen Jójákím király és hívei haragját, mert Jeremiáshoz hasonlóan ítéletet prédikált Jeruzsálem városa, a nép és az ország ellen. A 22. vers alapján az eseménynek Jójákím uralkodásának az első éveiben kellett történnie, amikor még Egyiptom vazallusa volt (609—605). Az elbeszélés arról tanúskodik, hogy az íróprófétákon kívül és azok mellett még más próféták is voltak, akik Isten nevében hitelesen és igazán képviselték a választott nép ügyét, de írásaik nem maradtak fenn. Űgy látszik, valamilyen ünnep alkalmával tartotta beszédét Ürijjáhú, amelyen jelen volt a király is egész kíséretével. Jójákím nem tanult elődjétől, Ezékiás királytól, hanem elhatározta, hogy megöleti a kényelmetlen figyelmeztetőt. Elfogatási parancsot adott ki ellene. Mivel nem volt senki, aki közbe tudott volna járni a királynál érdekében, Egyiptomba menekült a király haragja elől. A király keze azonban ott is utolérte, mert mint 104