Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás és a templom

és könnyen mozgósítható volt a papok és hamis próféták által Jeremiás ellen. Lehetetlennek tartják, hogy Isten megbízásából mondta sértő szavait. Vallás harcol itt a vallás ellen, hit a hit ellen, kegyesség a kegyesség ellen, igazi hazafiság a nemzeti sovinizmus ellen! Csak éppen a harc egyenetlen, hiszen Jeremiás —· legalábbis látszólag — egyedül van a tömeggel szemben, az Isten igéjét hirdető próféta egy fanatikus tömeggel szemben. A tömeg pedig mindig hajlamos arra, hogy fanatizmusában erőszakot kövessen el! Mint hazug prófétát és istenkáromlót letartóztatják Jeremiást és egy akarattal kijelentik: „Meg kell halnod!" És a tömeg valóban fenyegető magatartást tanúsít vele szemben. Jeremiásnak vissza kellett gondolnia az elhivatásakor kapott isteni kijelentésre: „Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, hogy megmentselek — így szól az ÜR". (1:19.) Jeremiás védekezése és fölmentése (26:10—19). Az istenkáromlást halállal büntették Izráelben. Ezt a halálbüntetést azonban csak akkor volt szabad végrehajtani, ha szabályos törvényszéki tárgyaláson történt meg az ítélet kimondása. A törvényszéket össze is hívják. A bírói tisztet gyakorló magasrangú királyi tisztviselők tudomást szereznek az esetről és a királyi palotából a templomba sietnek. Az új templomkapunál foglalnak helyet, amelyet valószínűleg Jótám király építtetett, tehát az ún. felső Benjámin-kapunál a templomfal északi traktusában (vö. 20:2, 2Kir 15:35). A döntés, az ítélkezés joga ezzel a királyi hivatalnokok és a nép kezébe került, Jeremiás pedig megmenekült egy esetleges lincseléstől. A papok és próféták most ez elé a bírói hatóság elé terjesztik a vádat. Természetesen azonnal kiegészítik saját véleményükkel, hogy Jeremiás méltó a halálra istenkáromlása miatt s meg kell ölni. Báruk tudósítása elég szűkszavú ezen a helyen is s ezért nehéz eldönteni, hogy a vádlók szándékosan hangsúlyozták-e a világi bíróság előtt Jeremiás beszédének azt a részét, ahol a város ellen beszélt, a templom ellen mondottakat pedig elhagyják. Igen valószínű, hogy a papok politikai gonosztevőként akarják Jeremiást beállítani, mint később a főpapok tették Krisztussal (Lk 23:1—5). Azt is hangsúlyozzák — és ez Jeremiás védeke102