Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás és a templom

Semajáhú fia Kirjat-Jeárímból.

1

0 Ö is prófétált ez ellen a város ellen és ország ellen egészen Jeremiás szavai szerint.

1

1 21 Amikor Jehójákím király összes vitéze és vezetője meghallotta a beszédét, halálra kerestette a király. De Űrijjáhú ezt meghallva megijedt, elmenekült és Egyiptomba ment. 22 Jehójákím király azonban embereket küldött Egyiptomba:

1

2 Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt másokat is Egyiptomba. 23 Ezek visszahozták Űrijjáhút Egyiptomból, Jehójákím király elé vitték s ő karddal levágatta, holttestét pedig a köznép temetőjébe dobatta.

1

3 24 Sáfán fia, Ahíkám azonban pártját fogta Jeremiásnak s ezért nem adták a nép kezébe, hogy megöljék.

1

4 1 Lev 24:16, lKir 21:10—11. — 2 52:7—11.13. — 3 A kapu a törvénykezés helye. — 4 3:19, 7:3. — 5 Mik 1:1.14, 3:12, Jeremiás előtt 100 évvel volt próféta. — 6 Ezékiás 721—693-ig uralkodott. Kultuszi reformokat hajtott végre és kegyes királynak számított: 2Kir 18:3—7. — 7 Szó szerint: megsimogatta az Ür arcát. Antropormorph kifejezés, amely az Izráelen kívüli vallásokban talán arra vonatkozott, hogy megsimogatták az istenség szobrát. — 8 Ex 32:14, 2Sám 24:16. — 9 ApCsel 5:39. — 10 Jeruzsálemtől 10 km-re északnyugaton. Egy ideig a szövetség ládáját is itt őrizték. Vö. lSám 6:21, 7:1. — 11 Űrijjáhú prófétáról csak itt hallunk. — 12 A király Egyiptom vazallusa volt. Nem volt tehát nehéz Egyiptom fáraójától kikérnie a prófétát. — 13 22:19, 2Sám 19:38, 2Kir 23:6. — 14 Szó szerint: Ahíkám keze Jeremiással volt. Jeremiást elfogják a templomban (26:7—9). Nem várt hatása lett Jeremiás templomi beszédének. Megengedték ugyan, hogy végig mondja beszédét, de amikor befejezte, azonnal rátámadtak. Első számú ellenségei a papok és a templomi, azaz kultuszpróféták voltak, akikkel már korábban is voltak összeütközései Jeremiásnak (vö. 2:8, 5:30k, 6:13k). Ezek most felhasználják a próféta beszédét arra, hogy leszámoljanak vele. Istenkáromlásnak minősítik a templommal kapcsolatban mondott szavait, amit a törvény szerint megkövezéssel kellett büntetni. A vád mögött az a hit van, hogy az Isten szent városa és temploma sérthetetlen. Felháborodva utasítják vissza a próféciát, amely mélyen sértette nemcsak ezt a hitet, hanem a választott nép „szövetségi önérzetét" is. Ha meggondoljuk, hogy Jósiás királynak 609-ben Megiddónál bekövetkezett halála miatt a tömeg nemzeti öntudata egyébként is könnyen sebezhető és érzékeny volt, akkor még inkább érthető, hogy a néptömeg is sértésnek vette Jeremiás próféciáját 101