Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

egész élete, munkája és szolgálata istentisztelet legyen és ne állítsunk szent dolgokat és szenteket a szent Isten helyébe! Ha a templom, az istentisztelet és a választott nép egész szolgálata úgy alakul, hogy a kultuszt bástyává tesszük, amely mögött elsáncolhatja magát a szövetség Istenének összes parancsolataival szemben, akkor a saját képünkre formáltuk az Istent, kegyes magatartásunk csak önámítás és Istent magát a mi szépen adagolt életünk ártatlan, tehetetlen, semmitérő bálványává tettük. Isten bűnt megbocsátó szeretetének a valóságából, ami mindig jelen van a bűnbánatra kész gyülekezetnek, ezen az úton olyan varázseszközt akarnak csinálni maguknak, amelynek a helyes használatával (mágikusan!) isteni erők szabadulnak föl. És akkor már nincsen szó arról a bensőséges kapcsolatról, ami az embert az isteni akarattal összekapcsolja, hanem csak a szent szokások külső korrektségéről! És akkor megszűnik az istentisztelet kapcsolata magával az élettel! Így fedi föl Jeremiás az isteni akarat meghamisítását a templommal és az ott folyó istentisztelettel. Jeremiás volt Ésaiás igazi tanítványa és nem kortársai. Mert Ésaiás és Jeremiás szerint nem hit a hit, ha elválasztja, szinte elzárja Istent a valóságos élettől és az embert a körülötte élő emberektől. Isten nem enged semmit lefaragni vagy lehazudni szövetségi rendjéből, amelynek lényeges pontjait a Tízparancsolatban találhatja meg mindenki és nem enged semmit ledolgozni szövetségi jogából (mispáth), amely szent népet és királyi papságot akar létrehozni. Isten a szövetség Istene, Isten szövetségben van az egész teremtett világgal, Isten a népek világossága akar lenni s ezért nem lehet „magánkapcsolatokat" létesíteni vele, nem lehet „külön antennát" fölállítani „üzeneteinek" a fölfogására az Ótestámentom szerint sem. Olyan kapcsolatot pedig elsősorban nem, amelyből hiányzik a felebaráti szeretet./lAki tehát nem veszi komolyan a felebarátját, a hazáját, a világot és annak nagy kérdéseit, az nem veszi komolyan Istent és a templomot sem. Annak szájában az Isten is, meg a templom is csak jelszó, hazug ige! A következő 8—11. versekben elég nagy csapat templomlátogató ellen fordul a próféta. Ezek elfogadták a papok kiadta jelszót és ezekben a veszélyes időkben a templomon kí7* 99