Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

vül folytatott egész életük teljesen ellene mond kegyes zarándoklatuknak és istentiszteletüknek. A belsőleg üreseknek és minden hitbeli és erkölcsi döntés elől kitérőknek a nagy tömege az, amely az elmúlt évtizedek nagy vallásos keveredése idején Manassé alatt az idegen istenekhez és misztériumokhoz kapcsolódott. Most azonban, amikor inog lábuk alatt a talaj, amikor a pogány istenek, a bálványok „semmirevalósága" (vö. 2:8kk) kitűnik, most kezdenek visszaemlékezni Jahvéra, Izráel Istenére és most szívesen veszik a papoktól, hogy a templomra mutatva a bizonytalanságban biztos pontot ajánlanak föl nekik. Jeremiás azonban szembefordul velük. A papok megelégednek azzal, hogy elvégeznek bizonyos ceremóniákat abban a hiszemben, hogy így sikerül a gyülekezetet összetartaniok. A próféta szerint azonban ez nemcsak szélhámosság és öncsalás, hanem magának Istennek a bosszantása. A válasz súlyos ítélet lesz. Hiszen ahogyan a rablók barlangjukban biztonságban tudják magukat és ott helyezik el zsákmányukat, ugyanúgy akarják az ilyen templomosok is arra fölhasználni az Isten házát, hogy saját életüket átmentsék és mindazt, amit az isteni parancsolatok megszegésével zsákmányoltak maguknak. Számukra a templom azzá a mágikus erővel telt szent körré lett, ami mindenkinek biztosítja a segítséget, aki ismeri a ceremóniákat és gyakorolják azokat. Egy pillanatra sem gondolnak arra, hogy a templomban tisztelt Isten belső megtérést, a szívek és vesék megtisztulását kívánja tőlük: Olyan bűnbánatot, amely egész életüket más irányba lendíti és a jó úton elindítja. A papi jelszavak végzetes következménye, hogy a templom szent „dologgá", fétissé vagy ereklyévé lett. Veszendőbe ment a személyes kapcsolat a szövetség és kiválasztás Istenével. Istent hatalmába vette és kezében tartja az ember, akinek az erejét és hatalmát azután hasznosítani akarja. Isten azzal tudatosítja bennük ilyen félreismerését, hogy elpusztítja azt a helyet, amihez ilyen hamis reménységek kapcsolódnak. A templomnak a személyes Istenhez kell elvezetnie. A templomnak semmi értelme, ha az emberek éppen a templom fé d e ζ é k^éjatí^rí^ek ki az Istennel való találkozás elől! Minden h i fcé*e

ηkedeá jBi ηde

η ellenkezést elnémít Ü A 100 ml