Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

egész vallásos sürgés-forgás és erkölcsi reform! Csak ha ez megtörténik, akkor lakozom veletek ezen a helyen, akkor találkozhatunk egymással úgy, hogy haragom nem emészt meg benneteket!" Megmagyarázza ezt a tételt az 5—7. versekkel, amikor Isten régi szövetségi követelményeit sorolja föl a templomi gyülekezet emlékezetében: Az árvák és özvegyek, az elnyomottak és kizsákmányoltak védelmét és szeretetét, ami feltétele annak, hogy testvéri közösségben szent nép jöhessen létre és maradhasson meg! Ezzel egészen félreérthetetlenül megmondja, hogy mi hiányzik szerinte ellenfeleinek, az állítólagos hívőknek és kegyeseknek a jelszavából. Nem veszik komolyan azt, hogy az élet zárt egész, amit nem szabad két részre osztani: szent és profán életre! Az élet kegyetlenül egységes egész, amelyben nem lehet egyszer kegyes, a másik alkalommal pedig erkölcstelen és embertelen életet élni! Az élet Isten akarata szerint a maga egészében tart igényt az egész emberre és ezért az embernek egyformán kell viszonyulnia az élet minden kérdéséhez, Isten kijelentett akaratának megfelelően! Az ember életének csak akkor van értelme és helyes célja, igazán emberi küldetése és megbízatása, ha nem tesz különbséget Isten tisztelete között a templomban és az élet ún. gyakorlati megélése között: a gyermeknevelésben, a munkában, a haza szeretetében, a társadalom minden igaz szándékaiban és törekvéseiben. Nem lehet az életből egyes darabokat kihasítani, azokat szentnek tartani, a többit pedig mellékesnek minősíteni és félretolni sem az egyéni életben, sem a közösségben! De legfőképpen az egyházban és Isten gyülekezeteiben nem! Ha a templomi istentiszteletben valóban a bűnbocsánat ténye valósul meg Isten és az ember között, akkor ezt az ajándékot nem lehet elkülöníteni az élet gyakorlati kérdéseitől, az élet tényleges rendjétől, amelybe belehelyezte Isten népének a létét. Egyik a másik nélkül nem igaz, sőt képmutatás, hazug magatartás, amelyre lecsap Isten ítélete. Ezért félrevezető Jeremiás korában Esaiásra hivatkozni! A templom, a gyülekezet, az egyház részesül Isten kegyelmében, de csak akkor, ha mindig figyel Isten elhívó szavára, ami mindig parancs! — és arra irányul, hogy a gyülekezet 98.