Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Az ÚR parancsára oda kell állnia a prófétának a templom kapujába, minden bizonnyal a külső udvarból a belsőbe vezető kapuba (26:2), hogy próféciáját az istentiszteletre öszszegyült egész gyülekezet hallja (2). A Seregek URának nevében mondja el ott prédikációját: „Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor veletek lakozom ezen a helyen!" (3). Nem azt jelenti ez a tétel, mintha Isten az emberek erkölcsi jócselekedeteihez kötné kegyelmes jelenlétét a templomban. Azért választotta Siont a lakóhelyévé, mert szereti (Zs 87:2). Izráelben is nagyon jól tudják, hogy a mennyek sem tudják befogadni felségét, de a szövetséghit szerint ezen a helyen kell őt keresni, ezen a helyen található meg. Jeremiás is tudja, hogy a templom Isten ajándéka, hogy Isten ott lakozik, sőt örökké ott fog lakni, de a hangsúly azon van, hogy Istennek az ott-lakozása elválaszthatatlan a szövetség népének az engedelmes magatartásától. Ha ez nincs meg, akkor a szent Isten nem lesz megfogható ezen a szent helyen. Ez a tévhit rejlik ugyanis a szenvedélyes bizonyságtétel mögött: „Az ŰR temploma ez!" (4). Talán éppen közbekiáltások formájában hangzik el ez a hitvallás Jeremiás igehirdetése közben több oldalról is, azért hangzik el háromszor is. Első pillanatra úgy'látszik, hogy ez a „jelszó" a megtévesztésig azonos Ésaiásnak a hitre való felszólításával. Hiszen úgy látszik, hogy itt is merész hitről van szó, amikor a látszat ellenére is a láthatatlan realitásokra hagyatkoznak, amelyek valóban döntőek. Mintha komolyan vennék, hogy Isten népének, Isten gyülekezetének nem az emberi erőben kell bíznia, hanem Istentől kell várnia a segítséget és ezért már előre meg kell neki adni a dicsőséget. Jeremiás azonban jól látja ennek a hitnek a tévhit tartalmát is. Nem veszi készpénznek azt a látszatot, hogy ez a hit az esaiási hitet akarja magyarázni. Hamis és hazug „jelszavaknak" (üres igéknek) minősíti, sőt velük szemben állítja éppen föl tételét, amit azután ugyanolyan mélyen akar belevésni hallgatói szívébe, mint Ésaiás a hitről szóló bizonyságtételét: „Jobbítsátok meg (most már a mi nyelvünkre lefordítva) magatartástokat, az életről és társadalomról vallott régi felfogástokat és cselekedeteiteket, mert ha azok nem jobbak, mint a jósiási reform előtt voltak, akkor hazugság az 7 Jeremiás 97