Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

lom" dicső jövendőjének a büszke vára, szilárd garanciája lesz! Nemcsak Isten kegyelmes jelenlétének helye a templom, hanem nemzeti szempontból is biztos mentsvár! Ezt a hitbeli helyzetet találta Jeremiás, amikor áttette tevékenysége színterét vidékről a fővárosba, Jeruzsálembe. Templomi beszéde arról tanúskodik, hogy világosan látta a hamis reménységben és bizakodásban rejlő veszélyt és elszántan harcolt ellene. Nem a templomot, nem is az ott tartott istentiszteleteket támadja meg Jeremiás, hanem azt a hamis hitet és reménységet, amely Sión szentélyéhez kapcsolódott. A helyzet persze rendkívül kritikus volt. Hiszen az emberek valami szilárd pontot kerestek az életben, amelyben megfogódzhatnak. A nép és állam megmaradásának a biztosítékát igyekeztek megtalálni a fenyegető veszélyek között, hogy azután elmondhassák megkönnyebbülten: „Megmenekültünk!" (10). Jójákím trónraléptével az a hangulat uralkodott el, hogy ismét egy despota kiszámíthatatlan szeszélyei döntenek élet és halál fölött. Ez elől is menekülnie kellett az embernek valahova! Amellett az is látható volt, hogy Asszíria letűnőben van, hogy Egyiptom akarja megadni neki a kegyelemdöfést, hogy a szkíták, a médek és a babilóniaiak harcolnak majd örökségéért, aminek véres háború lesz az ára. És mi történik közben a palesztíniai kisállamokkal, éppen Júdával is?! Ennek a történelmi helyzetnek lidércnyomása nehezedett Júdára. A gyülekezet rettegve gondolt a holnapra és megmentő segítség után kapkodott. Ez a helyzet az államvallás képviselőit, a papokat és üdvprófétákat is megszólaltatta. Elérkezettnek látják az időt, hogy fölélesszék a nép buzgóságát a templom látogatására. Ezért adják ki most jelszavukat, amely az aggodalmaskodókat új reménységgel töltötte el és az Ésaiás-korabeli nagy megmenekülésre utalnak (701): „Az ÚR temploma!" A Szentély mellett majd megint el viharzik a világhódítók serege és nem okoz benne kárt. Hiszen itt van Isten háza, amely fölött Izráel Istenének a nevét mondták el. Ez az Isten nem engedi lakóhelyét bántani! Csak arra van szükség, hogy az ember komolyan vegye vallási kötelezettségeit és megbizonyítsa azzal hűséges odaadását Istennek. Minél több áldozat, imádság és ünneplés, annál biztosabb oltalom a templom! 96.