Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

sították. Jeremiás örömmel üdvözölte ezt a kultuszreformot és hosszú hallgatása azért következett be, mert addigi próféciájának lényeges támadási pontjai estek el a kultuszreform révén, elsősorban az idegen kultuszi elemek és az elburjánzott baál-kultusz rombolásai a nép hitéletében és kegyességi gyakorlatában. Ez a magyarázat azonban csak föltételezés. Jeremiás hallgatásának sok más oka is lehetett, amelyekről könyvében sem ő, sem Bárúk, sem a későbbi redaktor nem tudósít bennünket. Egy bizonyos: Jeremiás kemény támadást indít ebben a beszédében a templomi kultuszgyakorlat ellen. Kitűnik belőle, hogy a jósiási kultuszreform távolról sem volt olyan radikális és eredményes. A kultuszreform után mondott jeremiási próféciák arról tanúskodnak, hogy a vidéki kultuszhelyek, illetve áldozóhalmok legalábbis nem mind szűntek meg és a kanaáni áldozatgyakorlat, meg az asszír csillagimádás tovább burjánozhatott egyelőre latens formában elsősorban az előkelő régek körében. De sokkal veszélyesebb eredménye is lett a jósiási kultuszcentralizációnak. Az a tévhit, hogy minden veszéllyel szemben biztos pont Sión templomhegye. A nép így vélekedett: Ésaiás prófétának a hitről szóló igehirdetését az idők fényesen igazolták: Jeruzsálem és temploma, amiket már az asszír csapatok bekerítettek és már úgy látszott, hogy a világhódító Szanheríb martalékává lesz (701), sértetlenek maradtak. Szanheríb elvonult és egyetlen nyilat sem lőtt ki a városra. Most bizonyosodott be, hogy a hitből táplálkozó politika eredményes volt (vö. És 7:lkk). De éppen ez a látszólag helyes hitből fakadó üzenet lett Izráel végeztévé. A szent város legyőzhetetlenségének az igéretét csak ott érthették meg helyesen, ahol Izráel Szentje mindig a nép emlékezetében maradt. Ahol ez elől az isteni Te elől kitérnek az emberek, mert életüket saját belátásuk szerint akarják berendezni, ott észrevétlenül a kézzelfogható dolgok után nyúlnak, mintha azokban volna elraktározva töményen Isten kegyelmes közelsége, hűsége és szeretete: a templomban és fényes ünnepségeiben, az áldozati kultuszban és dőzsölő áldozati lakomákban. Az örök Isten helyére az örök nép kerül, a választott nép, a sérthetetlen. A bűnbánat helyéből és az isteni magasztalás templomából a nép és a „biroda95.