Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

és munkájának eredménytelensége lelkileg-testileg felőrölték. Nem a néppel, hanem Istennel fordul szembe és keserűen panaszkodik szolgálata miatt. Átokra nyílik az ajka: ,Átkozott az a nap, amelyen születtem"! Úgy érzi, hogy nemcsak az emberek, hanem Isten is cserben hagyta. „Olyan lettél hozzám, mint csalóka patak, melynek nincs állandó vize" (15:18b). Isten keze után nyúl, de az nem vigasztal, hanem nevel és helyre igazít: „Ha megtérsz, én is visszatérítlek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szám!" Az a férfiú, aki egész életét Istennek és népének szentelte, akit csak az emberszeretet és zavartalan közössége Istennel kergettek bele a „perlekedésekbe" Istennel, ez a szent ember most alázatosan és bűnbánóan áll Isten elé. A nép nagy nevelője maradéktalanul a szent Isten nevelő iskolájának volt engedelmes tanítványa, hogy Isten akaratának a meg nem alkuvó hirdetője lehessen a gyülekezetben. Kemény és nehéz iskola ez! Minden emberi önzésnek, önérdeknek, hiú kívánságoknak és ellenkezésnek el kell némulnia! Jeremiás meghajol ez előtt a követelmény előtt és mint bűnös ember járul Isten elé: „Igaz vagy URam, ha perlek is veled" .. . mondja alázatosan, sőt megtörten. Lassanként megtapasztalja, hogy a közösség Istennel nem tétlen megnyugvás, mert ahhoz az Isten túlságosan nagy és az ember aránytalanul kicsiny, — hanem hivő szolgálatvállalás, alázatos meghajlás Isten akarata előtt. Még akkor is, ha a magányosság, gúny és gyalázat lesz a próféta osztályrésze! így értjük meg Jeremiás vallomását: „Elcsábítottál URam és en elcsábultam? megragadtál és hatalmadba ejtettél" (20:7a). Isten az egész embert követeli és csak azokat tudja nagy céljai érdekében felhasználni, akik — Luther szavai szerint — engedik magukat vezettetni, mint a vak lovak. Életének ezeket a harcait is leírta, ahol nem a nép, a gyülekezet, hanem ő maga az érc és Isten az olvasztár. Isten nevelőiskolájában lemállott róla a salak és megmaradt a nemesérc. 605-ben Nékó fáraót legyőzte Nebukadreccár babilóniai király. Egész Júda megrettent szövetségese vereségének a hallatára. Akkor még egyszer megkísérelte Jeremiás, hogy megtérítse Jahvéhoz, a helyes útra a népet. Isteni parancsra le8