Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

diktálta tanítványának, Báruknak mindazt, amit addig prédikált, „hogy megtérjen mindenki gonosz útjáról, megbocsássam bűnüket és vétküket." A fenyegető, a csalogató és haragvó, szerető és aggódó Isten még egyszer megszólalt az ajkán. Báruk olvasta föl próféciáit egy ünnep alkalmával, amelyek igen nagy hatással voltak a népre. De Jójákím (597-ben) tűzre dobta a tekercsdket s ezzel nyíltan bevallotta, hogy nem kenyere az istenfélelem. Jeremiás ellen pedig elfogató parancsot adott ki. Tanítványai ekkor még el tudták rejteni. Titokban működött most és imádkozott népéért, míg végül Isten igéjét hallja: „ ... ne esdekelj e népért és egy kiáltó szót és esdeklő szót se ejts értük, mert én nem hallgatom meg őket, amikor hozzám kiáltanak majd nyomorúságuk miatt." Lelkének egy darabját veszítette el most a próféta. Isten haragpohara megtelt. Az ítélet elkerülhetetlen. Amikor azonban Nebukadreccár Jójákínt, a nemeseket, a papság egy részét és Jeruzsálem polgárainak jómódú tagjait fogságba hurcolta és Cidkijjáhú (Cedékiás) lett a király, ismét megkezdte a nyilvánosság előtt igehirdetését. A helyzet újból megváltozott. A nép egy része fogságban van, az otthoniakat a pogányok fenyegetik. Mi az Isten akarata?! Jeremiás megadja a választ. Hordozni az idegen uralom igáját. Majd, ha Isten jónak látja, leveszi. Az idegenbe szakadt hittestvérek pedig keressék Istent ott, ahol vannak és megtalálják, mert Ö ott is Istenük. Közben 5 évi szünet után (594— 589) megindult Nebukadreccár Egyiptom ellen. Jeremiás tudta, hogy ez a vég. Amikor a seregek körülzárták Jeruzsálemet, mert Júda Egyiptom szövetségese volt, egyszerre keresett férfiú lett Jeruzsálemben Jeremiás. Ö azonban eloszlat minden hazug reménységet. Isten nem kedvez nekik, nem enged és nem könyörül rajtuk. Egy időre fölszabadul ugyan a város az ostrom alól és akkor fogságba vetik a prófétát mint hazaárulót. Az ostrom alatt és a börtönben volt alkalma Jeremiásnak a nép jövőjéről gondolkodnia. Visszagondol az elhivatáskor kapott igékre: „Lásd, a mai napon nemzetek és királyságok ellen rendellek ki téged, hogy rontsál és bontsál, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!" Ezek az igék most saját népén teljesednek be. 9'