Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

rat". A várfallal körülvett, tehát megerősített városokat nem ostromolták meg azonnal, hanem az azt körülvevő vidéket pusztították el, hogy elvágják az utánpótlás lehetőségétől is (vö. 13:19, 34:7). Júda megérdemelte ezt a büntetést. Engedetlensége és nem a vaksors hozta reá a „rosszat". Az élő, igazságos Isten akarja büntetni az ilyen csapásokkal engedetlen népét. A próféták történelem-értelmezése szerint a történelmi események rejtélyének a megoldása az igazságos Isten kezében van. A PRÓFÉTA KESEREG 4:19 - 22 19 Jaj a belsőm, a belsőm!

1 Kíntól vonaglom! Jaj, a szívem reszket! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Mert hallottad lelkem a kürt szavát, a harci riadót! 20 Romlás, romlást ér,

2 elpusztult az egész ország. Hirtelen pusztultak el sátraim, egy pillanat alatt kárpitjaim. 21 Meddig kell még lármafát látnom, hallanom a kürt szavát? 22 Bizony, balga az én népem, nem ismernek engem,

3 esztelen fiak,

4 nem értelmesek! Bölcsek — ha rosszat kell tenni

5, ha jót kell tenni — tudatlanok! 1 9 : 1.10, És 15 : 5, 16 : 11, 21 : 3, 22 : 4, Lk 19 : 42. — 2 Ez 7 : 26. — 3 8 : 7, És 1 : 3. — 4 És 1 : 4. — 5 Róm 16 : 19. Ez a szakasz bizonyítja a legékesebben, hogy a veszedelem láttára nem vonul vissza Jeremiás önigazsága fellegvárába, nem nézi szenvtelenül az eseményeket, hanem az együttérző 67.