Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

1 Vö. Zs. 1:6. — 2 A G és A szövege alapján. 3 Az Μ szövege fordításiunkban jól érthető' és nyelvtanilag is helytálló, ha nominális mondatnak vesszük. Elsősorban a nép vezetőinek a hamis reménysége lepleződik le most: Király és vezetők tanácstalanok. Papok és próféták elszörnyednek, szájtátva nézik (smm) az eseményeket. De nem magukban, hanem Istenben keresik a csalódás okát, akinek a nevében csak a „jót" prédikáló hamis próféták hazug biztonságba ringatták a népet (vö. 6:14, 8:11, 14:13, 23:17). Nem menekülnek meg az ítélet elől, amikor maga az Űr megjelenik és felelősségre vonja őket (9—10). Mert a „rossz" lényegében nem Északról, hanem „fent"-ről érkezik (vö. 1:16). Isten ítélő haragja (8) perzselő szél alakjában tör az országra és elpusztít minden életet. A sivatag felől érkező sirokkó Palesztina lakóinak a gyötrelme, természet és minden teremtmény halála. Másutt is találkozunk ezzel a képpel (vö. 18:17, Hós^l3:15, Ex 18:8.10, Zs 18:11, 50:3, 83:16, Jób 38:1) az ítéletre érkező Isten kísértő jelenségeként, aki ott áll örök Bíróként minden történelmi esemény mögött. Isten haragjának a szele ez, amely már nem az ember eszköze a gabona szeleléséhez (vö. Zs 1:4, és Pálfy, Zsoltárok 22), hanem az Istené („értem jön"), hogy elpusztítson minden „emberit". Az ítélet végrehajtója pedig az ismeretlen ellenség. AZ ELLENSÉG FÖLVONUL 4:13-18 13 íme, fölvonul mint a felleg, hadiszekerei mint a forgószél,

1 lovai gyorsabbak a keselyűknél. Jaj nekünk, elvesztünk! 14 Tisztítsd meg szívedet a rossztól óh Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig hálnak még benned álnok gondolatok? 15 Bizony, hírnök hangja hallik Dánból, és bajhírdetőé Efraim hegyéről. 5 Jeremiás 65