Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

Jeremiás Deut 24:lkk házassági jogából indul ki: Az első férjétől jogerősen elvált és utána máshoz férjhezment aszszony a második válás után nem mehet vissza első férjéhez, még akkor sem, ha ez a második válás is jogerős. Ilyesmi régen néha előfordult, pl. Dávid és Míkál esetében. Míkál Dávid felesége volt, Saul azonban máshoz adta később. Dávid később visszavette (2Sám 3:13—16). Az ilyesmit azonban a jósiási reformtörvény (Deut) megtiltotta. Erről az oldalról nézve tehát a nép megtérése férjéhez — Istenéhez — nem lehetséges, hiszen nem csupán illegális válásról, elhagyásról van itt szó, hanem házasságtörésről és nem második férjről, hanem sok „szeretőről". Ezt a tényt Izráel nem tagadhatja: az összes áldozóhalmokon összeállt a baálokkal (2:20). Senki sem kényszerítette erre. Saját akaratából tette (2:23b.24) a perditához hasonlóan, aki kiáll az útra, hogy a férfiakat magához csalogassa (Gen 38:14, Péld 7:12), vagy mint a rabló beduin, aki a karavánokra les, hogy kirabolja azokat. S ha már annak a törvényes rendelkezésnek az áthágása szörnyűség, utálatos cselekedet volt, mely az országot megfertőztette, mennyivel inkább ez a paráznaság minden gonoszságával együtt (2b). Mintha csak Ján 5:45-re vonatkozó jövendölés hangoznék el Jeremiás szájából! Egy ember van, aki vádol titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek. Jeremiás látta, hogy Isten sorozatos megszégyenítése és a Tőle elpártolás nem tekinthető minden további nélkül semmisnek. Az az asszony, aki másé lett, az első férj számára megszeplősített s ezért tisztátalan! Izráel gyülekezete, amely más istenekkel, kultuszokkal megfertőztette magát, nem tehet úgy, mintha semmi sem történt volna. A házasság és vallásos viszony szentebb és komolyabb, semhogy tetszés szerint váltogatni lehetne! Nem csoda, ha az így megszeplősített ország nem kapta meg a kellő esőt s ezzel a lakosság élete is kérdésessé vált (vö. 5:21kk, 14:lkk). A koronát azonban az teszi föl erre a bűnös magatartásra, hogy az „ifjúi barátság" ennek ellenére el nem hidegült szeretetére vár a nép (2:2). Kép nélkül: Igényt tartott a kiválasztottságra! Ebből azonban az is kitűnik, hogy a nép az eddigi állapotot maga is bűnösnek tartotta. S ez mutatja, hogy 52