Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

a tisztább és erkölcsileg magosabb vallásos magatartás nem most fejlődött fel lassan — esetleg a papok vagy próféták hatására — az alacsonyabb fokról a magosabbra, a tisztultabbra, hanem már régen is tudta a nép, hogy megtérésre van szüksége bűnös magatartásából. Csak éppen az volt a baj, hogy ez a vágy és szándék nem volt őszinte. Ezt látja és állapítja meg Jeremiás is. Azt mondod Istennek: Atyám — és azzal vigasztalod magad, hogy Isten nem haragszik örökké (vö. Ex 34:7), de a rosszat cselekszed. Az ilyen magatartás nem vezet el Istenhez. A törvény és jog álláspontjáról nézve a nép nem térhet vissza Istenéhez, ahogyan az 1. v. mondja. De ez nem utolsó szava a prófétának! A KÉT NŐVÉR BŰNE 3:6-11 6 Ezt mondta nekem az ŰR Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit cselekedett az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre és minden bujazöld fa alá és ott paráználkodott. 7 Miután mindezt megcselekedte, azt mondtam: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. Látta ezt hűtlen huga, Júda. 8 És bár látta, hogy sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt és kiadtam válólevelét, mégsem félt huga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni. 9 így történt, hogy könnyelmű paráznaságával megfertőzte az országot: Hiszen kővel és fával paráználkodott. 10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen huga, Júda, egész szívével, hanem csak képmutatóan, — így szól az ÜR. 11 Azt mondta nekem az ÜR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda! 1 A legtöbb fordítással egybehangzóan a thnf-t hifiinek punktáltam. A szakasz bevezető formulája és a prózai szöveg mutatja, hogy a 6. verssel új szakasz kezdődik. Tartalmilag pedig az különbözteti meg a 3:1—5-től, hogy Északizráelt is belevonja igehirdetésébe a próféta. A két országrészt megszemélyesíti, nevet is ád nekik: Iz53