Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

a nép és minden tagja Isten képére teremtettségének a legcsekélyebb nyomát is elveszítette. Ezért keresi és kutatja Jeremiás az igazakat. Népének a lelkipásztoraként járja Jeruzsálem utcáit és tereit. Beszédbe elegyedik a polgárokkal. Szemébe néz egyiknek is, másiknak is. De minél mélyebbre ás, annál elszomorítóbb az eredmény! Isten számadásra hívja: „Vizsgálóvá tettelek népemben, Te őrálló, hogy megismerd és megvizsgáld útjokat!" A számadás eredménye: „Mindnyájan fő-fő lázadók, rágalmazva járnak: . . . Mindnyája selejt!" (6:27k). Közben megváltozik a politikai helyzet. Babilónia elszakad Asszíriától, Júda is elszakad és Jósiás király a függetlenségi párt vezetőivel megtisztítja az istentiszteleti életet az idegen kultuszi elemektől. Jeremiás örömmel veszi ezt, bár jól tudta, hogy a szíveket nem lehet ilyen külső intézkedésekkel megjobbítani. Mégis abból, hogy 622-től 609-ig majdnem teljesen visszalépett a nyilvános működéstől, arra következtethetünk, hogy jó kezekben tudta Júda sorsát. Amikor azonban 612ben Ninive elesett és Asszíria elpusztult, Nékó egyiptomi fáraó pedig megindult seregeivel, hogy elfoglalja Palesztinát és Szíriát, megint elérkezettnek látta az időt Isten igéje hirdetésére. Űj feladatok előtt állott. Jósiás idejében megszűnt a bálványok tisztelete, papság és prófétaság hitvallást tett Jahve mellett. Sión hegyén megszűnt az aggodalmaskodás. Isten uralkodik a szent hegyen! A templomban elhangzik a bűnök megvallása és megbocsátása. A jelszó: „Az ÚR temploma, az ŰR temploma, az ŰR temploma ez!" (7:4). Míg azután elmerült ebben a zarándok-hitvallásban minden aggodalom és lelkiismeretfurdalás! Jer azonban nem hagyja a lelkiismeretet elaludni. Először kérő-könyörgő szavakkal fordul a néphez: „Ne bízzatok hazug igékben! . . . Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket. . . csak akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakjatok" (7:5—7). A hallgatóság dacossága láttán azonban fölgerjed haragja, megsuhogtatja az isteni kalapácsot a hamis vigasztalók fölött és szent haraggal kiáltja: „Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben . . . Ugye ti loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hazugul esküdtök, a Baálnak tömjéneztek és más istenek 6